Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

ismét tisztán feudális jellegű bírósággá alakult vissza, a törvényszakok és törvényszünetek váltakozása szerint meg-megszakadó, a társadalmi fejlődéstől messze elmaradt ítélkezéssel.

1 1. A CURIA A RÉGI REND VISSZAÁLLÍTÁSA UTÁN A HÁBORÚS ÉVEK NEHÉZSÉGEI (1790-1808) A királyi tábla a József-féle rendszer befejezését jelentő 1790. április 30-i ülés után, mint láttuk, ez év május 4-én és 5-én ismét összeült. A május 4-i, „a visszatért régi systema" szerinti első ülésen a kir. tábla újjáalakult. A királyi személynök elnöklete alatt „korábbi törvényes szokás szerinti helyüket" újból elfoglalták a táblai praelatusok és tábla-bárók, az ítélőmesterek, a királyi „tényleges" és létszám feletti bírák s a prímási assessorok, valamint a királyi ügyek igazgatója. Az ülést a személynök a törvénykezés latin nyelve helyett ezúttal magyar beszéddel nyitotta meg, mutatván, hogy az uralkodói abszolutizmus és a rendiség küzdelmében — a nemzeti érzés felszítása nyomán — a rendi jogok és kiváltságok védelmén túl a nemzeti nyelv biztosításának igénye is megjelent. A beszéd után felolvasták az uralkodó 1790. április 7-én kelt, az április 17-i curialis ülésben már kihirdetett leiratának a királyi táblára vonatkozó részét. A személynök ugyanis, minthogy azon az ülésen e táblának csak 4 tagja vett részt, ez alkalommal viszont az újonnan kinevezett bírák is megjelentek, szükségesnek látta a tudnivalók újabb publikálását. A leiratnak különben — az új (bírói és subaltern) státus megállapításán kívül — még egy lényeges pontja volt: annak elrendelése, hogy a királyi tábla a jövőben a szent-mártoni törvényszakot is tartsa meg. Mint láttuk, ezt a negyedik törvényszakot (az év utolsó ülésszakát) a tábla 1738 óta II. József koráig minden évben elmulasztotta. II. Lipót rendelete, mely a hosszú szünetektől akadályozott törvényszakos ítélkezést most visszaállította, a kir. táblán legalább a 4 legális törvényszak betartását rendszeresítette. (A hétszemélyes táblának pedig ezután évente 3 törvényszakot kellett tartania.) A Novus Ordo alatti folyamatos ítélkezésből ennyi maradt.

2 A királyi leirat után az új kir. táblai tagok kinevezési okmányainak felolvasása következett, majd az országbíró átiratáé, melyben közli a kir. táblával, hogy az alországbírói és országbírói ítélőmesteri állásokat (előzetes ígérete szerint) e tábla József-kori státusának két tagjával betöltötte. Hasonló bejelentést tett az elnöklő kir. személynök is a maga két ítélőmesterére nézve. Ezután, bár az újonnan kinevezett praelatusokon és bárókon kívül a tábla minden tagja a József-féle rendszerben már esküt tett, minthogy az utóbbinak formája a törvényestől eltért, „s ezért érvényessége kétségbe vonható", az esetleges kifogások elkerülése végett, az egész királyi tábla testületileg — az országbírói ítélőmester olvasván a szabályszerű decretalis szöveget — újból felesküdött. Az aktusból csak a personalis maradt ki, e méltóság betöltőjének ugyanis az esküt a király kezébe kellett letennie, ami ez esetben kétségtelenül már előbb megtörtént. Az ülés további részét is főleg adminisztratív ügyek vették igénybe. így szó 1 Prot. tab. reg. 1790/1. * Prot. tab. reg. 1790. máj. 4.