Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
győződvén arról, hogy Ti inkább akarjátok az igazgatás régi formáját, s csupán abban keresitek és találjátok meg boldogságotokat, nem késlekedünk . . . kívánságotoknak engedelmeskedni") 128 az alattvalókat erőszakkal boldogítani kívánó felvilágosult abszolutizmus vereségének nyilvános beismerése volt. A kancellária az uralkodó leiratát mind a helytartótanácsnak, mind a hétszemélyes táblának — Magyarországon a közigazgatás és a jogszolgáltatás irányító szerveinek — megküldte, s ezzel őket serény munkára indította. A helytartótanács a rendeletet (nyomtatásban azonnal sokszorosíttatva) 1790. február 9-én szétküldte a vármegyéknek, hogy a fenyegető zendülés kitörését megelőzze, s a régi igazgatási szervezet — 1790. május l-ig elvégzendő — helyreállítását megindítsa. 129 A hétszemélyes tábla pedig, hasonló sietséggel, curiai bizottságot küldött ki a másik ágazat, a jogszolgáltatás helyreállításával kapcsolatos teendők kidolgozására. A bizottság a hétszemélyes tábla elnökének, Végh Péter tárnokmesternek (az 1789-ben elhalt gr. Jankóvics Antal utódának) vezetése alatt a két tábla legtekintélyesebb tagjai — mint Brunsvik József, a hétszemélyes tábla elnökhelyettese, Ürményi József és Skerlecz Miklós, a kir. tábla elnöke és alelnöke is — összesen 14 személy részvételével már 1790. február 12-én összeült, s az átállítás végrehajtására részletes tervet, illetőleg javaslatot dolgozott ki. A bizottság terjedelmes elaborátumát, annak érzékeltetésére, hogy a Novus Ordo a magyar jogszolgáltatásban hányféle változást, bukása pedig milyen káoszt okozott, s hogy a régi rend helyreállítása milyen sok és sokféle intézkedést igényelt, az alábbiakban ismertetjük. 130 (Már itt előrebocsátjuk, hogy a bizottság munkálata csakhamar teljes egészében elfogadásra talált, s az átszervezés végrehajtása ennek alapján indult meg.) Legelőször is, szögezi le a javaslat, szükséges, hogy az 1785. év vége óta királyi rendeletekkel eltörölt törvényes fórumok visszaállíttassanak, a helyükre állított új intézmények eltöröltessenek, a megmaradt, de változást szenvedett intézmények eredeti formájukat visszakapják, s hogy a régi peres eljárás is helyreálljon. Ezzel kapcsolatban országosan — körrendelettel — kihirdetendő, hogy a nagybíráknak régi törvényes hatáskörükbe s a régi törvényes fórumoknak eredeti állapotukba visszahelyezése kimondatván, az Ordo judiciarius, a Norma manipulationis s a Taxarum ordo — II. Józsefnek a magyar jogszolgáltatásra vonatkozó alapvető rendelkezései — valamint az 1787-ben Magyarországon is bevezetett osztrák büntetőtörvénykönyv 1790. május 1-én hatályukat vesztik. E naptól kezdve mind a polgári, mind a büntető bíráskodásban teljesen az az eljárás lesz követendő, amely a bíróságok 1723. évi regulációja óta 1780-ig alkalmazásban volt. De addig is, míg a körrendelet kiadható, a javaslat szerint azonnal utasítani 128 „Nunc de eo certiores redditi Vos priscam administrationis formám malle, atque in ea sola Vestram et quaerere et invenire felicitatem, nihil moramur . . . Vestris déferre desiderüs." 129 A január 28-i leiratnak egy ilyen, kinyomatott példánya a curiai levéltárban is fennmaradt. Arch. Jos. Tab. septemviral. Nyomt. szabályr. 427. cs. 12. pali. A leiratnak a hétszemélyes táblán a szabályrendeletek nyüvántartó könyvébe bemásolt szövege Arch. Jos. Tab. septemviral. Liber normalium resolutionum 390 — 394. Az eredeti rendeletnek a segédkönyvek szerint az 1790: 700. számú hétszemélyes táblai akta mellett kellene lennie, de ott nem található, csupán másolata van meg: Arch. Jos. Tab. septemviral. 1790: 1. kf. 2. t. 831. 130 A bizottság javaslata, mint a febr. 12-i bizottsági ülés felterjesztett jegyzőkönyve Kanc. U. Acta gen. 1790: 2583.
