Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

mutat rá, hogy a császár bánásmódja által milyen sérelmet szenvedett, „mily megaláztatásban részesült, nemcsak a bányabíráskodás alá tartozó felek, hanem az egész ország szemében". Konkrét érvelésben kifejti, hogy a rendezésnek ez a formája ellentétben áll magának a császárnak korábbi rendelkezéseivel, így 1784. évi intézkedésével, mellyel a bécsi kormányhatóságtól — úgy, mint egy évvel korábban Ausztriára és Csehországra vonatkozóan történt — a bírósági hatáskört Magyarországra nézve is elvette; de még inkább ellentétben áll a „No

vus Ordo"-t bevezető, 1785. december 12-én kelt legfelső elhatározással, mely a bányaügyi legfőbb ítélőszék szerepén kívül a bányaügyi jogszolgáltatás irányítását is a hétszemélyes táblára ruházta. E tábla a következő években sokat tett a szervezés érdekében, panasz vele szemben ezzel kapcsolatban a császár részéről sem merült fel, s most, hogy az ő parancsára, az ő „új rend"-jének megfelelően, a bíróságok regulációjának részletes tervét is kidolgozta, joggal remélte, hogy a kivitelezésnél ily meg nem érdemelt módon nem fogják mellőzni. Minthogy a kétféle hatáskör megint nincsen világosan elkülönítve, folytatja a felterjesztés, a rendezés újból módot ad a Hofkammer in Münz- und Bergwesen számára, hogy a bányaügyi jogszolgáltatásba beleavatkozzék. A megoldás elvileg is teljesen helytelen. „A Felséged által a jogszolgáltatás javítása érdekében tett minden intézkedésből az tűnt ki, hogy Felséged semmit úgy szívén nem visel, mint a jogszolgáltatásnak a többi államigazgatási ágazattól való teljes elválasztását s a Felséged által létesített bírósági szervezet iránt a közbizalom megnyerését." Ezzel szemben az új kerületi bányabíróságok közül négynek a személyzete, mind az elnök, mind a bírák, a főbányahatóságok tisztviselői, akik rendes közigazgatási-gazdasági tevékenységük mellett csak mellékesen látják el bírói funkcióikat. Külön bírói személyzete csak a Selmecbányái kerület bányatörvényszékének van. De ez is, mint a többi, közigazgatási hatóságok keretébe, illetőleg felügyelete alá tartozik, s az olyan — gyakori — esetekben, amikor a kincstár az egyik érdekelt fél a perben, a bizalmatlanság velük szemben nyilvánvaló. Nem is említve, hogy a Novus Ordo által előírt bírói vizsgának a kinevezéseknél történt mellőzése szintén nem alkalmas megbecsülésük fokozására. Végül is az történt, mondja a felterjesztés, hogy a kerületi főbányahatóságoknak a Novus Ordo értelmében 1786. január 1-én szisztematikusan megszüntetett másod fokú bányaügyi bíráskodása most, 3 év után, mint első fokú bíráskodás támadt fel, a múltban volt összes hibáival együtt. A hétszemélyes tábla tehát reméli, hogy az uralkodó az új bányabíróságoknak a bányahatóságoktól való káros függését meg fogja szüntetni.

119 A felterjesztés azonban eredménytelen maradt, az első fokú bányabíróságok fenti szervezete 1788. november 1-én életbe lépett, s a hétszemélyes táblának be kellett látnia, hogy a bécsi kormányszék befolyásával nem mérkőzhetik. — Ez a szóban forgó intézkedés, az első fokú bányabíróságok felállítása s ezzel egy, egészen 1848-ig csaknem változatlanul fennmaradt bányabírósági szervezet kialakítása volt az utolsó nagyobb organizációs munka, melyet a Józsefi rendszer a magyar jogszolgáltatás terén még elvégezhetett. Utána a császár számára egyre kedvezőtlenebbül alakuló külső körülmények, egész rendszerének belső hibái, köztük nem utolsó sorban jogi reformjának fogyatékosságai, nemcsak a Novus 119 Arch. Jos. Tab. septemviral. 1788: 1. kf. 56. t. 7194.