Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
aktaváltást eredményeztek a felvetődő kérdések megoldására. 85 A régi és az új perrendtartás különbségeinek tárgyalásába azonban itt nem megyünk bele, erre munkánk harmadik részében, a curiai peres eljárás ismertetésénél teszünk utalást, így itt csak a régi törvényekbe kevésbé ütköző Norma manipulationisszal foglalkozunk, mely azonban egyes, szintén a perrendtartás körébe tartozó utasításaival maga is okozott a fentiekhez hasonló problémákat. A Norma az eddigi elavult módszerek helyett a magyar bíróságokon — így a curián is — teljesen új, a réginél sokkal fejlettebb ügyintézést és iratkezelést honosított meg, az utóbbi szempontból már oly modern formát, melynek rendszere az állami hivatalokban később, a polgári korszak folyamán, általánosan elterjedt. A Norma az egész belső ügyvitelt az irat benyújtásától és iktatásától annak elintézéséig és irattárba helyezéséig lépésről-lépésre pontosan meghatározta, s a perrendtartással való említett kapcsolatainál fogva, arra nézve is sok előírást tartalmazott. Az utóbbi körből pl. utasításokat adott a szóbeli eljárásra, a rendes, írásbeli perre (a curián minden ügyet így intéztek), az eskük és tanúvallomások kivételének módjára, a perek „becsomózására" (ítélet alá bocsátására), az ítélethozatallal kapcsolatos alakiságokra, általában a bírósági ülések lefolyábírói letétekre is. Utasításai a Józsefi rendszerben a bíróságok hatáskörébe utalt árvaügyi és gyámügyi eljárásra s az ügyvédi vizsgára is kiterjedtek. Az előírt ügyvitel egészében már a polgári korszak hivatali apparátusának működését mutatja, viszont nehézkessége, aprólékossága, melyre fentebb, az osztrák jogszolgáltatás reformjának ismertetésénél is utaltunk, múltba nyúló gyökereit árulja el. Ennek illusztrálásaként — az akták nyilvántartására s a tisztviselők buzgalmának serkentésére szolgáló különféle ellenőrző intézkedések mellőzésével — csak egy példát hozunk fel: a Norma azon cikkelyére hivatkozunk, mely taxatíve meghatározza, hogy müy rangú személyek milyen fórumok előtt jogosultak a leülés engedélyezését kérni. Mert a felsoroltakon kívül, teszi hozzá a szöveg, a bíróság előtt mindenki állani tartozik, „omnes . . . reliqui coram judicio stabunt". (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Norma ezen kívül az eljárás leírásánál rendi vagy rangbéli különbségek szerint eltéréseket nem alkalmaz.) 86 E fejlett, de pedáns ügyvitel sok munkát rótt a curia alkalmazottaira, nemcsak a segédhivatalok tisztviselőire, akik az aktákat az aprólékos gonddal előírt hivatalos úton, a nagyranőtt apparátuson belül továbbmozgatták, s az út minden fázisában nyilvántartották, hanem a referensekre is, akiknek az ügyeket — az eddiginél szintén több munkával — elintézniük kellett. A teendők megszaporodásának legfőbb oka azonban a két tábla hatáskörének változása volt, amit — elsőrendű fontossága ellenére — kénytelenek voltunk itt legutoljára hagyni, minthogy e kérdéssel kapcsolatban hosszabb kitérést kell majd tennünk a bányabíráskodásS5 Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 18. t. 3552, Tab. reg. 1786: 1. kf. 3. t. 5710, 5780. A kir. tábla 1787-ben „Collectio reflexionum circa Nóvum Ordinem Judiciarium" címen összefoglalta azokat a kérdéseket, melyeket az alsóbb bíróságok a perrendtartással kapcsolatban eddig hozzá intéztek, s az utasításokat, melyeket a bíróságok felsőbb helyről válaszként kaptak, továbbá a tárgyban még függőben levő problémákat. Az utóbbiak eldöntése s az egész anyag áttekintése végett a munkát a kir. tábla 1787. máj. 19-én terjesztette fel a hétszemélyes táblához. Arch. Jos. Tab. septemviral. 1787: 2. kf. 1. t. 3394. 86 Az idézett szöveghely: Norma manipulationis, pars II. sect. 2. §. 8. A Norma eredeti, hiteles példánya Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 2. t. 534 (3), két egyszerű nyomtatott példánya Nyomt. szabályr. 427. es. 1. pali.
