Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

tanácsosaival kerültek egy rangfokba, de a kancellária tanácsosai után következő besorolással. Megjegyzendő még, hogy a hétszemélyes tábla bírói létszáma az 1786 előtti viszonyokhoz képest csökkent, viszont e tábla — szintén új állásként — 3 titkárt, egy, a kir. táblával közös külön bányaügyi titkárt, továbbá egy tanácsjegyzőt s mellé egy tanácsjegyző-segédet (protocolli adjunctus) kapott.

80 Míg a hétszemélyes tábla csaknem egész bírói létszáma a szóban forgó átszervezéskor — mint e táblának már eddig József által kinevezett tagja — a helyén maradt, vagy (egy főispáni administrator kivételével) a kir. tábla bírái közül lépett elő, addig az utóbbin, a királyi táblán, a státus nemcsak átalakult, hanem egészen új elemekkel, nem kis mértékben homo novusokkal egészült ki. Az elnökséget ugyan régi ember, Végh Péter personalis tartotta meg, de már helyettesét, Skerlecz Miklós alelnököt, a helytartótanácstól hozta át József. Ugyancsak a helytartótanácstól került át a bányaügyi referens, mely állást ekkor a királyitáblán is megszervezték. A bírói létszám többi részét tekintve, az ekkor rendszeresített 16 consiliarius-assessor között csak 6 maradt meg a helyén mint már eddig is kir. táblai bíró, s 2 személy lépett elő a kir. ügyigazgatóságtól, 1 pedig más állami hivatalból. De a többi 7 új bíró közül 6 eddig megyei szolgálatban állott, végül 1 még hivatalt nem viselt, eddig az ügyvédi pályán működött. Ugyancsak új emberekből került ki a tábla megszaporodott segédszemélyzete: a 2 új titkár, valamint a tanácsjegyző mellé most felvett helyettes és 2 adjunctus is. Végül nem hagyható említés nélkül az a változás, hogy a királyi ügyek igazgatója az új rend szerint nem vett többé részt a királyi tábla ülésein. A kir. kincstár érdekeinek védelme ugyanis — mondja József a december 12-i rendelet szövegében — minden bíró kötelessége, s „kincstárunk jogait nem viseljük jobban a szívünkön, mint bármely magánemberét". Ez a rendelkezés sok panasz forrását szüntette meg, s megnyitotta az utat az ún. „ügyfélegyenlőség" modern jogelvének kialakulásához.

81 De a legnagyobb változás a két tábla közös (curiai) segédszemélyzetében következett be, melyet az új ügyvitel s az új perrendtartás igényei szerint rendkívüli mértékben ki kellett fejleszteni. A curia eddigi igen elmaradott ügy- és iratkezelését, mint fentebb láttuk, néhány személy is el tudta látni. Most azonban a pontosan körülírt, bürokratikus ügyvitel szabályszerű segédhivatalok felállítását követelte meg. A 3 új segédhivatal — az iktató, az irattár és a kiadóhivatal — állandó beosztású személyzete 15 főben volt megállapítva, akikhez még 20, beosztási helyhez nem kötött, a különböző felmerülő munkákra a szükség szerint igénybe vehető cancellista (írnok) járult. Rajtuk kívül 2 szegények-ügyvédje, 3 félig még a tisztviselőkhöz számított subaltern alkalmazott és 9 főnyi szolgaszemélyzet egészítette ki azt a felduzzadt apparátust, mely 1786. január elején, a császár rendeletei nyomán létrejött új rendben, új székhelyén, Budán (az Űri-utca és Országház-utca közötti háztömbben, a helytartótanács mellett) működését megkezdte.

82 80 A dec. 12-i rendelet s az 1780 — 1788. évi Sematizmusok. 81 A dec. 12-i rendelet. A kir. ügyigazgatónak a kir. tábla bírái közül való kihagyását József a kancellária ellen javaslata val szemben is fenntartotta. Kanc. It. Acta gen. 1785: 15244. 82 Sematizmusok. Vö. az ügyvitelről a továbbiakban előadottakkal. A protoeollumok tanúsága szerint mindkét tábla 1786. jan. 9-én tartotta első (alakuló) ülését.