Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
erkannt hat, nicht sollten, könnten und müssten abgeandert werden." Az idézett szöveghez azt fűzi még hozzá, szintén alapelvként, hogy a hétszemélyes tábla hatáskörét nem akarja Erdélyre is kiterjeszteni. A fentiekben részletesen ismertettük a császárnak a kancellárhoz intézett kézjegyét, a kancellária ehhez kapcsolódó előterjesztését s az uralkodónak erre rávezetett megjegyzéseit. Az iratokat munkánkban ritkán alkalmazott részletességgel, bő idézetekkel, sőt átvett hosszabb szövegrészekkel közöltük. Ezt nemcsak azért tettük, mert az iratok a curia József-féle reformjának létrejöttét életszerű közelségbe hozzák, s mert — mint látni fogjuk — a nemsokára végrehajtott reformok lényege^már bennük foglaltatik, hanem azért is, mert a császár gondolkodását páratlan élességgel világítják meg. A curiai, kir. személynöki és kancelláriai levéltárnak a tárggyal kapcsolatban átnézett nagyszámú aktája közt nem találtunk másikat, mely II. Józsefnek a magyar jogszolgáltatásról való felfogását, sőt annál magasabb síkon uralkodói koncepcióját és emberi egyéniségét ilyen komprimáitan s ilyen élesen mutatná meg. A más iratokban egyesével előforduló jellemző megjegyzések, jellegzetes intézkedések helyett itt összefüggő gondolatsort, a fentiekről teljes képet kapunk, mely jogtörténeti vonatkozásain túl a korszak általános történetéhez s a „Józsefi szisztéma" értékeléséhez is figyelemre méltó adalékul szolgálhat. Az itt tárgyalt akta különben a reformhoz vezető útnak még egy lépcsőfokát örökítette meg: tartalmazza azoknak az — 1785. augusztus 8-án kelt — leiratoknak a fogalmazványát is, melyekkel a kancellária gr. Csáky János országbírót, Végh Péter kir. személynököt és Skerlecz Miklós helytartótanácsi consiliariust Bécsbe hívta. Az országbíróhoz és a személynökhöz intézett leiratok szerint a király az igazságszolgáltatás meggyorsítása céljából a curia megfelelő szervezetének kidolgozását s a változásoknak a jövő év elején leendő bevezetését keményen elhatározta („firmiter decrevit"). Ezért a címzett — legfelsőbb parancsra — a tábla (ti. a vezetése alatt álló hétszemélyes, illetőleg királyi tábla) egy-két assessorát maga mellé véve, azonnal jöjjön Bécsbe a fenti tárgy megbeszélése végett, hogy az értekezlet eredményeként kidolgozandó elaborátum mielőbb a király jóváhagyása elé legyen terjeszthető. — A leiratokat keresztezte az országbíró levele, ki a készülő tárgyalásokról értesülve, magát azokból, mint a régi világ híve, kivonni akarta. Az uralkodó azonban Csáky mentségeit nem fogadta el, s utasítására a kancellária augusztus 11-én újabb kemény felszólítást intézett a nevezetthez: haladéktalan utazását rendelte el. 47 Az említett személyek meg is jelentek Bécsben a császár akarata szerint, aki a tárgyalások menetének meghatározására augusztus 19-én a kancellárnak újabb kézjegyet küldött, s abban további „alapelveit" ismertette, további eldöntendő kérdéseket vetett fel. A kézjegy tartalmából csak azokat a pontokat emeljük ki, melyek még ez évben, a legnagyobb jelentőségű reformok kivitelezésekor megvalósultak; a többit, melyek csupán tervek maradtak, vagy a következő évek programjába kerültek át, itt röviden foglaljuk össze. Az első pontok leszögezik, 47 Józsefnek a kancellária előterjesztésére rájegyzett, fentebb ismertetett észrevételei s az itt tárgyalt leiratok Kanc. Ü. Acta gen. 1785: 15237. — József megjegyzései közül néhányat a kancellária előterjesztésének ismertetése nélkül, tehát az eseménysorozatba bele nem ülesztve, mint a császár egyéniségének jellemzésére felhasznált példákat, Marczali is idéz (magyarul): Magyarország II. József korában III. 120—122.
