Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

ség — az ott lakó kir ügyigazgató onnan a következő Szent Mihály napkor elköltözzék, s az ő tágas lakása iroda vagy irattár számára fenn legyen tartva.

43 Ad 8. Nem tudom ésszel felfogni, hogy lehet olyan jelentéktelen, féktelen fiatalemberekre, mint a legtöbb jurátus, akik csak szanaszét az utcákon és a kocsmákban teremtettézni tudnak, figyelemmel lenni, s aggódni azon, hogy majd az egész ország keserű fájdalmat érez, ha ezek gyakorlatra az olyan alsó fórumokhoz utasíttatnak, mint a megyei bíróságok, ahol a perek indulnak, s nem maradhatnak tovább ott, ahol a perek felülvizsgálatra kerülnek. [Az eredeti szerint] „Wie man auf so unbedeutende junge, zügellose Leute, wie die mehresten Jurati sind, welche nur auf den Gassen und in Wirtsháusern herumteremtetiren, eine Rücksicht nehmen und besorgen kann, dass das ganze Land einen bittern Schmerz empfinden würde, wenn man sie zu Erlernung der Praxis an die ersten Instanzen und Comitats—Judicia, wo die Prozesse instruirt werden, wiese, und sie nicht da, wo sie nur revidirt werden, beliesse, übersteigt meine Begriffe." Ezért az, amit a jurátusoknak a curiáról való kizárásáról előírtam, feltétlenül megmarad, mert a kancellária javaslata szerinti módon a hallgatni tudó jurátustól a hallgatni nem tudót a legélesebb szem is aligha tudná megkülönböztetni, s a curia, mint eddig, birkaakolhoz maradna hasonló (wie bisher, noch weiters einem Schaafstalle áhnlich bliebe), ahol az iskolából frissen kikerült fiatalemberek a legjobb s legtapasztaltabb bírákat kritizálják, róluk vicceket faragnak, s ez által őket az ítélethozatalnál állásfoglalásukban akadályozzák, ezek a fiatalok pedig csak elbizakodottságot és vakmerőséget tanulnak (diese junge Leute aber zu Vermessenheit und Eigendünkel alléin und recht geflissentlich angeleitet werden). Ad 9. Javítások és jónak felismert változtatások megszűnnek jók lenni, ha személyek iránti figyelmességből vagy gyűlöletből vezettetnek be, vagy akár csak módosíttatnak is. Én sem ezt, sem azt senki iránt nem érzem. Én meg vagyok győződve, hogy rendszerem jó és égbekiáltó módon szükséges. Ezért az, aki annak megvalósításához és továbbfejlesztéséhez alkalmas, az nekem megfelel, aki viszont nem alkalmas, maga megértheti, miért nem fog megmaradni az állásában. S az, hogy az állam, melyet éveken át szolgáltak, helyesebben megkárosítottak amiért fizetést húztak, nekik még nyugdíjat is adjon, az olyan méltánytalanság volna, amit nem lehet kívánni attól, aki egyedül felelős az állam jövedelmeinek beosztásáért. [Mint a császár mondja] „Ich bin überzeugt von dem Guten und von der himmelschreienden Nothwendigkeit meiner Einrichtung. Wer sich alsó vom Judex Curiae an und so weiters zu derén Einführung und Fortzetzung schickt, ist mir angenehm, der sich dazu aber nicht schickt, der mag sich selbst vorbescheiden, warum er nicht beybehalten wird. Denn dass der Staat die Anerkánntnis ihrer Unfahigkeit, nachdem sie ihm mehrere Jahre hiermit gedient, oder vielmehr zu sagen, geschadet und Besoldungen dafür gezogen habén, auch niemals pensionsfáhig waren, noch theuer erkaufen soll, scheint laessio enormis, und von dem nicht zu verantworten, dem die Verwaltung der Staatseinkünfte alléin anvertraut ist." Ad 10. A kir. tábla assessorai ugyanazt a rangot és címet kapják, mint a helytartótanács tanácsosai, a hétszemélyes tábla tanácsosai azonban — mint a leg43 Úgy látszik, a császár itt megfeledkezett arról, hogy a curia Budára költözését már elrendelte, a curia pesti épületében tehát, melyet az egyetemnek szánt, bírósági irodára vagy irattárra nem lesz szükség.