Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

A kancellária fenti előterjesztése, mint előrebocsátottuk, a császár heves ingerültségét váltotta ki. Az előterjesztés üres bal hasábjára írt megjegyzései s a felvetett kérdések mellé jegyzett döntései mutatják a teljes meg nem értést a kancellária — tradíciókban gyökerező — felfogásával szemben, melyet ő csak a kitűzött célhoz vezető út lassítására jó akadékoskodásnak tud felfogni. A megjegyzések különben azt is feltárják, milyen alapos ismeretei voltak Józsefnek az egykorú magyar jogról, mily világosan látta e feudális jogrend súlyos igazságtalanságait és elmaradottságát, s hogy az egykorú magyar vezetőréteg elégültségével szemben mily szenvedélyesen gyűlölte „a régi slendrián"-t, s mennyire nem ismert korlátokat abban, hogy az ésszerűtlennek és igazságtalannak talált ősi intézményeket a saját uralkodói akaratából azonnal eltörölje. A széljegyzetek József szarkasztikus egyéniségét is megmutatják, különösen ott, ahol megvetését éreztetik a régi típusú, a modern állami fegyelembe még bele nem tört birtokos nemesi hivatalnok-réteggel szemben, mely valóban egészen más volt, mint amit a császár az állami alkalmazottak magatartásáról szóló, előbb említett rendeletében, a felvilágosult abszolutizmus államrezonja szemszögéből, példaképül előírt. Az előterjesztés pontjaihoz fűzött, azokkal párhuzamosan sorszámozott megjegyzéseket, szintén a szükséges részletességgel kivonatolva s a legjellemzőbb szövegrészeket eredetiben is adva, az alábbiakban közöljük: Ad 1. Ha a király a saját kancelláriájától elveszi a bírói parancsok kiadásának jogát, még inkább megszűnnek mostantól kezdve mindazok a bírói parancsok, melyeket eddig az ún. országos nagybírák adtak ki. Az ilyenféle rendelkezések kibocsátásának jogát a rendes igazságszolgáltatási hatóságokra kell ruházni. Ad 2. Szégyellnem kellene magamat [folytatódnak az élesedő hangú megjegyzések] ha üyen fontos és csak az igazságszolgáltatás javítását célzó változásnál olyan nyomorult kifogásokat, mint az itt felhozottak, melyek csupán elkorhadt s eredeti rendeltetésüknek már meg nem felelő látszat-törvényekre és jogszokásokra vonatkoznak, elfogadnék. [A császár saját szavaival] „Müsste Ich mich schámen bey einer solchen Haupt- und bloss zum Bestén der Justiz treffenden Abánderung und Verbesserung wie diese ist, solchen elenden Ausflüchten, wie hier angeführt werden, und die sich bloss auf die zum Schein noch beyzubehaltende, schon verrostete Formalitâts Gesetze und Gewohnheiten beziehen, auch gar nicht mehr nach dem Sinne, nach dem sie gemacht worden, anwendbar sind, beyzupflichten; dadurch müsste die ganze Einrichtung als schwach und làcherlich sich darstellen." A törvényszünetben hozott ítéletet csak azért tekintették eddig törvénytelennek, mert „az assessor urak a táblákon alig tudják kivárni a napot és órát, amikor hazautazhatnak". S a feleknek elég bizonyítékuk van arra, hogy e fórumokon azelőtt protekcióval és vesztegetéssel el lehetett intézni, hogy a bírák nagyobb részének elutazása után csak a már megnyert bírák maradjanak vissza a törvény által előírt számban, akik azután a helyzetet kimódoló fél számára előnyös ítéletet hoztak. Ez azonban állandó, folyamatos ítélkezés mellett — ahogy ezután lesz — többé nem fordulhat elő. Ezért azt is közhírré kell tenni, hogy minden törvényszünet eltöröltetik, ebből eredő oppositionalis per tehát többé el nem fogadható, s a perfelvételre vagy a per folytatására idézett, de meg nem jelenő felek ellen makacsság címén ítélet fog hozatni. Ad 3. A fenyítőházzal kapcsolatban már megállapítottam azt, ami e pontból a helytartótanácsra vonatkozik. Ami a gyámügyeket illeti, ezek az igazságszolgálta-