Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

tatni, hogy az említett zártkörű megbeszélés után a curia számára már kész utasítások legyenek küldhetők, a curia plénuma tehát befejezett tények elé legyen állítva.

34 A császár parancsára a kancellária a kapott „alapelvek"-re vonatkozó észrevételeit most elkészítette, s az utasítás szerint pontokba foglalta. A pontok elé rövid bevezetést is illesztett, mely néhány mondatban összefoglalja azokat az irányelveket, melyeket a kancellária a kézjegy gondolatmenetéből a legfontosabbnak vél. Közülük itt a továbbiak miatt csak azt emeljük ki, hogy a kancellária a kézjegynek egy megjegyzését kiragadva, azt olyan értelemben húzza alá, mintha a császár egyik alapelve az volna, hogy a curia átszervezése a jelenlegi állapotok fővonásainak megzavarása nélkül eszközöltessék (ohne jedoch in der jetzigen Haupt-Verfassung etwas zu beirren). Az így elkészült anyagot a kancellár 1785. augusztus 5-én kelt előterjesztésében mutatta be az uralkodónak.

35 Az előterjesztés pontjai meg vannak számozva, s minthogy a császárnak azokra tett megjegyzései ugyanígy készültek, az áttekinthetőség érdekében mind ezt, mind amazt mi is ugyanígy ismertetjük. A pontokhoz fűzött néhány saját kiegészítésünket szögletes zárójelbe tettük, az itt következő többi szöveg tehát az előterjesztés anyagának (tárgyunk szempontjából szükséges részletességű) kivonata. Az előterjesztés pontjai a következők: 1. A helytartótanács eddig sem intézett semmiféle, az igazságügyet érintő tárgyat, a törvények ezt kifejezetten tiltják, ezért a curiához intézendő rescriptumban a helytartótanácsot nem kell említeni. [Ez a császár július 28-iki kézjegyében foglaltak félreértése: a helytartótanács az ítélkezésbe oly módon, bírói parancsokkal, mint a kancellária, valóban nem folyt be, de a jogszolgáltatás alsóbb tagozata felett, mint láttuk, felügyeletet gyakorolt.] A kancelláriával a dolog másképpen van, ez hiteleshelyi tevékenységet folytat, s bírói parancsokat ad ki, olyanokat is (mint pl. a mandátum brachiale, vagy a mandátum novi cum gratia), melyek kibocsátásához csak a királynak van joga. Most tehát [ha a kancellária judiciális szerepe az alapelvek szerint megszűnik] ki kellene hirdetni az országban, hogy a kancellária ezután hiteleshelyi működést nem folytat, s el kell dönteni: ki fogja a jövőben kiadni azokat a bírói parancsokat, melyeket eddig csak a király bocsáthatott ki. Ezt a feladatot különben a hétszemélyes táblára lehetne ruházni. Megvitatandó továbbá: nem kellene-e egyes parancsfajtákat eltörölni ? 2. Azt, hogy a curia ne törvényszakokban, hanem folyamatosan ítélkezzék közölni fogjuk a curiával; de a kancelláriának meg kell jegyeznie, hogy törvényszünet idején sem feleket perfelvételre vagy a per folytatására idézni, sem ítéleteket kihirdetni nem lehet. Mindkettő ugyanis azt vonná maga után, hogy az ítélet végrehajtásánál az elmarasztalt fél oppositióval élne, ami az ítélet érvényesítését meghiúsítaná, s a pernyertes fél a törvény szerint új, oppositionalis pert kényszerülne indítani, ami az igazságszolgáltatásnak szándékolt meggyorsítása helyett annak lassítását eredményezné.

36 Ennek ellenére a curiának Felséged 34 Az aug. 2-i kézjegy: Kanc. It. Acta gen. 1785: 15236. A császár említett szóbeli utasításának tartalmáról nem találtunk feljegyzést. A fentieket a Kanc. It. Acta gen. 1785: 15233. iratból s a kancellár 1785. aug. 5. kelt előterjesztéséből vettük, melyről az alábbiakban lesz szó. 35 Kanc. It. Acta gen. 1785: 15237. (A német nyelvű előterjesztésben a kancellária még sok latin kifejezést használ.) 36 Az elmondottak magyarázatát munkánk harmadik részében a peres eljárás ismertetésénél, a „táblai per" perorvoslati szakának leírásában adjuk. 3 Varga Endre 33