Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
Oberste Justizstelle példája állott — amit egy korszerű központi irányító szervnek betöltenie kell. Az osztrák példa szem előtt tartását mutatják az alapelvek következő pontjai is, melyek szerint a hétszemélyes tábla és a királyi tábla az eddigi törvényszakokra tagolódó ítélkezés helyett — „mint az itteni bíróságok" — folyamatosan fog ülésezni. S ha a kir. tábla nem készít elő annyi pert, amennyi a hétszemélyes tábla (mint legfőbb ítélőszék) munkaidejét kitölti, úgy az utóbbi ilyen időben az ország egész igazságszolgáltatásának irányításával, a bíróságok, börtönök, a fenyítőház s a gyámügy felügyeletével (Oberaufsicht), valamint a minden bíróságnál bevezetendő személyzeti (minősítési) tabellákkal és hátralék-kimutatásokkal foglalkozzék. — Mint látjuk, itt is az Oberste Justizstelle a példakép, mely a fentebbiek szerint az örökös tartományok legfelső bíróságának s az osztrák jogszolgáltatás legfelső szintű irányítójának kettős szerepét tölti be, mely utóbbi ügykörhöz a hétszemélyes táblának eddig magyar viszonylatban semmi köze nem volt. A további pontok szerint a kir. tábla — a perek revideálása terén 7—8 évvel el lévén maradva — két tanácsra osztva ítélkezzék, hogy hátralékait minél gyorsabban feldolgozza, s a hétszemélyes tábla felülvizsgálatához minél több pert készítsen elő. A hétszemélyes táblán az országbírónak s távollétében a rangidős tanácsosnak kellene állandóan elnökölnie, a bírói kar pedig e fórumon 8—10 tanácsosból állana. A királyi táblán egyik tanácsban a személynök legyen az állandó elnök, a másikban e tábla rangidős tanácsosa elnököljön, aki ezért a referálás alól fel volna mentve. Rajtuk kívül a kir. tábla bírói létszáma még 14 tanácsosban volna megállapítható. Az ítélőmesteri intézménynek meg kell szűnnie, s mindkét táblán minden tanácsosnak kellene pereket referálnia. A bírákon kívül mindkét táblánál titkárokat és protokollistákat (jegyzőkönyvvezetőket) is kell alkalmazni a megfelelő számban. A registratura (irattár), az iktatóhivatal és az irodai személyzet maradjanak közösek a két tábla részére, minthogy úgyis egy épületben vannak elhelyezve. A két tábla ezután patvaristák és auscultansok (magyar szóhasználat szerint jurátusok) kizárásával ülésezzék. — Itt szintén vüágosan láthatók az analógiák az 1782—1783. években felállított osztrák bíróságokkal: mind az Appellazionsgerichtek, mind a Landrechtek, mint láttuk, tanácsokban ítélkeztek, ami eddig a curia két tábláján ismeretlen volt (ezek mindig teljes ülésben hoztak határozatot). De megvannak az analógiák a személyzet számában és összetételében is. Pl. az alsó-ausztriai (bécsi) Appellazionsgerichtnek az elnökön és az alelnökön kívül szintén 14 tanácsosa (bírája) van, s alsóbb beosztású személyzete szintén közös egy másik bírósággal, az ottani Landrechttel. 33 Minthogy a két tábla jelenlegi bírái közül — folytatja a kézjegy szövege — sokan sem magukat az új rendnek alávetni, sem állandóan a curia székhelyén lakni nem hajlandók, vagy ez nem volna módjukban, s a perek feldolgozására és referálására sem alkalmasak, azért ezeket el kell bocsátani, s a bírói személyzetet újjá kell szervezni, amihez a jelenlegi ítélőmesterek s kiválasztandó érdemes ügyvédek lesznek felhasználandók. A bírák fizetését új munkájukhoz mérten — ti. a bevezetendő állandó ülésezés és szorosabb munkatempó által megkívánt na33 Az alsó-ausztriai Appellazionsgericht működésének megindulásáról megjelent 1782. máj. 1. kelt hivatalos közlemény Josephs des Zweyten Oesetze 1786.
