Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége

A királyi tábla (s a curia) ügyvitelében még ez a kezdetleges lajstromozás sincs meg, a rendes vagy általános (nem elnöki) iratok iktatásban vagy ehhez hasonló kezelésben beérkezésükkor egyáltalán nem részesülnek. A pereket az ügyintézés során különféle persorokba (séries) vezetik be, ezek azonban nem pótolhatják az. iktatásnak akta-egyediesítő és nyilvántartó szerepét. A seriesek kezelése egyébként is rendetlen, belőlük az iratok holléte sokszor meg nem állapítható. Az ügyviteli levelezés aktái pedig minden szám nélkül forognak az ügyintézők kezén, míg lezárulva, több-kevesebb idő után a curiai levéltárba kerülnek, s jó esetben ott kapnak először határozott jelzetet (esetleg ott sem, hanem jelzetlenül vagy éppen rendezetlenül csomókba kötve tárolódnak). A levelezés során a tábla — mindkét tábla — tehát a saját előiratait nem számmal, hanem az irat keltével (sőt régebben néha csak a tárgyával) jelölte meg. A kancellária, mely a curia felett felügyeletet gyakorolt, ügyintézésébe, egyes ügyek elintézésébe is, gyakran beleavatkozott, s anyagi kérdésekben még kicsinyes pedantériát is mutatott, az iratkezelésnek ezt a lazaságát érthetetlen módon szó nélkül eltűrte, s csak azt kívánta meg, hogy a curiai felterjesztések a vonatkozó kancelláriai aktaszámra hivatkozzanak.

32 Amint a personalis elnöki levelezése a kisebb kir. kancellária expeditorának kezéhez fut be, s azon át megy ki, ugyanúgy mennek át az általános, nem elnöki iratok a királyi tábla kiadóhivatalában e hivatal vezetőjének, a „curiai", ténylegesen kir. táblai expeditornak a kezén. Iktatóhivatal nem létében hozzá érkeznek be az iratok, s ő továbbítja a személynek elé vagy a személynök külön ügyintézése alá tartozó, de ide küldött iratokat a kisebb kir. kancelláriához, a már kiosztott (referensnek átadott) ügyekkel kapcsolatos iratokat esetleg magukhoz az ügyintézőkhöz, de általában mindenféle ügyet és iratot a kir. tábla ülése elé terjeszt.

33 A curia, illetőleg a tagjait alkotó bíróságok: dicasteriumok (dicasteria juridica)^ a bizalmas elnöki levelezésen kívül minden ügyet kollegiális formában, üléseken intéznek. Tehát nemcsak a perek tárgyalása, az ítélkezés történik ülésben, hanem az ügyviteli, szervezeti és a személyzeti ügyeket, a más hatóságokkal folytatott hivatalos levelezést is, mind a két tábla hasonló módon, plenáris ülésen tárgyalja meg, s az elintézésre nézve határozatban foglal állást. így pl. a királyi táblán a legbizalmasabb iratokon kívül a personalis a hozzá beérkezett királyi rendeleteket, kancelláriai leiratokat is a tábla plénuma elé viszi, s ott alakul ki a kollektív döntés, sőt az elküldendő válaszok és egyéb iratok szövegét is ott állapítják meg. A királyi tábla üléseinek, illetőleg — amióta 1809-ben a tanácsüléseket bevezették — a tábla teljes üléseinek lefolyása a jegyzőkönyvek alapján a következőkben vázolható. Minden törvényszak a curia tagjai által közösen hallgatott istentisztelettel (Veni Sancte) kezdődött, utána a kir. tábla első ülésén a személynök 32 A kir. személynöknek, a kir. táblának, a hétszemélyes táblának s magának a kir. curiának a kancelláriával folytatott levelezése a Curiai levéltár Normalia és két Rescripta regia, valamint a Személynöki levéltár Acta praesidialia állagaiban. A kancelláriai számokra való hivatkozást a kancellária 1770-ben, amikor az iktatást bevezette, azonnal elrendelte — külön leiratokban — mind a két táblának. A leiratok Rescr. reg. (hótsz. t.) 93, Rescr. reg. (kir. t.) I. 400. jelzet alá kerültek, de egyik irat sincs a helyén. Tartalmukat a két állag mutatójából állapítottuk meg. 33 Az expeditor szerepéről az expeditura és a levéltár személyzetének e hivatalok létszám-növelése iránt a kir. táblához 1808-ban és 1820-ban benyújtott kérelme ad tájékoztatást: Norm. 42. (Az irat a curiai levéltár rendezetlen állapotában is betekintést enged.) Corresp. 2. cs. Kiadóh. 1836: 53, 57; Rescr. reg. (kir. t.) I. 1095, 1668.