Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége

(expeditor), a levéltárigazgató (archivi curialis director) és az allevéltárnok (vicearchivarius), végül az írnokok (cancelüstae) ós díjnokok (diurnistae). Közülük a tanácsjegyző, a levéltárigazgató és a kiadó főbb tisztviselőknek számítanak, jogvégzett, sőt néha ügyvédi vizsgát tett emberek, gyakran egy vagy több vármegye táblabírájának címét is viselik, sőt supplens bíróként a kir. tábla büntető tanácsaiban is nem egyszer szerepelnek, s a tanács jegyzőt, a levéltárigazgatót és az allevéltárnokot — a bírákhoz hasonlóan — a király nevezi ki.

20 Ennek ellenére egyetlen esetet sem találtunk, hogy e subaltern státusból valaha valaki a bírói státusba átlépett volna. A karrier ebben a körben marad: az adjunctusból protocollista lesz, az allevéltárnokból vagy kiadóból levéltárigazgató lesz, s ez állásban végig megmaradva, rendszerint igen hosszú szolgálat után, magas korban mennek nyugdíjba, vagy halnak meg időközben. (Eötvös Pál levéltárigazgató pl. 79 éves, Barabás János allevéltárnok 84 éves korában, mindketten még tényleges szolgálatban haltak meg.) A protocollista segédje és az allevéltárnok szintén jogvégzett emberek, emelkedésüknek tehát — e subaltern státuson belül — nincs akadálya. A változó számú írnokok azonban, bár gyakran köztük is vannak jogvégzettek, elég ritkán kerülnek feljebb a segédhivatali ranglétrán: általában írnokok maradnak, vagy (a diplomások) hamarosan kilépnek a szolgálatból, más alkalmazást keresnek, s ugyanígy a díjnokok is.

21 A felsorolt tisztviselők után a kir. tábla alkalmazottainak rangsorában az ajtónálló (janitor) következik. Az ajtónálló rendszerint maga is iskolázott személy, s átmeneti helyzetben van a tisztviselők és a szolgák közt. A kir. tábla üléstermének előszobájában tartózkodik, útbaigazítja a feleket és az ügyvédeket, rendelkezésükre áll a bíráknak, beosztása tehát valamivel magasabb, mint a sematizmusban utána következőké: a fűtőé (calefactor), a kapusé (portarius) és a szolgáké (mediastini). Az utóbbiak mindkét táblának közösen szolgálnak, azért ezeket az állásokat curialis ülésen töltik be, vagy felhatalmazza a nádor a personalist a kinevezés eszközlésére.

22 A kir. tábla státusának ismertetésével kapcsolatban végül a „szegények ügyvédői"-ről (pauperum advocati) is szólni kell. őket a sematizmus leghátul, a szolgaszemélyzet után említi. Ennek oka az, hogy ők csak félig tekinthetők a curia alkalmazottainak. Bár a curiától bizonyos — viszonylag kevés — fizetést kaptak, egyébként szabad ügyvédi praxist folytattak, s jövedelmük főforrását bizonyára 20 A kiadó állását a kir. tábla tölti be, de utólag ezt is jelenteni kell a királynak jóváhagyás végett. 21 Norm. 7, 42, 82, 102. Rescr. reg. (kir. t.) I. 77, 669, 677, 1095, 1295, 2226, 2466, 2513, II. 22, 494, 593. Repraesentationes I. 28, 54, 103-104, 126-127, 164, 226, 255-256, 310, 403. Gorresp. 1. cs. Kiadóh. 1833. nov. 14, nov. 30, 2. cs. Kiadóh. 1834: 6, 8, 9, 21. Személyn. lt. Acta praes. 1365. Kanc. lt. Acta gen. 1822: 14284. 22 Norm. 102. Rescr. reg. (kir.t.) I. 77, 1101. Repraesentationes I. 54, 407 — 408. Gorresp. 1. cs. Kiadóh. 1826. máj. 28, 2. cs. Kiadóh. 1835: 89, 3. cs. Kiadóh. 1839: 48. Személyn. lt. Acta praes. 1365. — Az alkalmazottak legalsó kategóriájához tartozók körében — eltekintve attól, hogy a portás és a 2 szolga kivételével ezek is mind nemesek — néha meglepő képzettséget lehet találni. 1796. évi személyi lapok szerint pl. a curia akkori calefactora filozófiát és jogot tanult, patvarista és jurátus volt. (Nincs rá utalás: miért lett mégis fűtő.) Ugyanekkor a kir. tábla janitora ügyvédi diplomával rendelkezett, 4 évig ügyvédkedett, azután szolgabíró lett, „nunc verő — mondja az általa kitöltött személy lap — proh dolor ! ad tabulam regiam janitoris officio 11 annis fungor". (Deklasszálódásának okát ő sem jelöli meg.)