Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége

assessor is, aki csak büntetőpereket referál (ezt tartják a könyebb feladatnak), viszont referensi munkát vállalhatnak és kapnak gyakran a létszámfeletti, sőt az érseki assessorok is.

15 A kir. táblán bírák idős kora miatt gyakori a betegség, a hosszú szabadságolás, gyakori az állásüresedés, s a király érdemek jutalmazására egyeseket soron kívül is kinevez supernumerarius assessornak. Az assessorok száma s az említett kategóriák szerinti megoszlása tehát állandóan fluktuál, különösen azóta, hogy a personalis 1829-ben megkapta az engedélyt a királytól, hogy ha a referensek száma valami okból csökken, a bírák közül annak, akit ilyen munkakörre alkalmasnak lát, ő maga referensi megbízást adhasson, s intézkedését csak utólag kell Bécsbe jelentenie. (Eddig ezt a királytól kellett kérni, az említett rendelkezésig csupán az uralkodó hatalmazhatta fel a bírákat előadói teendők végzésére.)

16 A referensek kijelölését és megbízását annál inkább átengedhette a király a személynöknek, minthogy ez a kincstár érdekét nem érintette: a referensek ugyanazt a fizetést kapták, mint a többi assessor. A vállalt nehezebb munkakörért őket a felek által lerótt bírósági illetékekben való részesedós kárpótolta, ami a csak szavazóbírói szerepet ellátó assessorokat nem illette meg. Az assessorok létszáma körül egyébként a kir. tábla s a kancellária között félévszázados levelezés folyt, az előbbi ismételten kérte a bírák és a segédhivatali tisztviselők számának növelését, s koronként kapott is létszámkiegészítéseket. így korszakunk legvégéig, az 1840-es évekig, a királyi assessorok száma a kir. táblán (rendszerint 4 tényleges és 12 létszámfeletti bíróval) összesen 16-ra emelkedett, a referens-bírák száma pedig elvileg 8-ban állandósult, akik a 16 királyi és 2 prímási assessor közül kerültek ki. A 4 ítélőmesterrel együtt tehát a feudáliskori kir. táblának (egyúttal az egész curiának), fennállása utolsó éveiben, összesen 12 perelőadója volt. Az assessori állások betöltésének módja ugyanaz, mint a tábla többi királyi kinevezésű tagjáé: a Pesten vagy Bécsben benyújtott pályázati kérelmek (egy-egy állásüresedés esetén 10—20 is előfordult) a personalisnál gyűltek össze, s a kir. tábla készítette el a kandidációt, a pályázók számához képest 3—4—5—6 személyt is (indokolt ajánlási sorrendben) javaslatba hozva. A megtörtént kinevezésről a király leiratban értesítette a kir. táblát, a szokott utasítással az újonnan kinevezett bíró felesketésére és befogadására, amint ezt már a táblai főpapokkal és táblabárókkal kapcsolatban láttuk.

17 A bírák és referens-bírák számának alakulásánál azonban sokkal tanulságosabb, ha a kinevezett személyek előéletét vesszük vizsgálat alá. Eltekintve attól, hogy a curia egész bírói személyezte (a főpapokat és bárókat nem számítva) természetszerűleg ugyanabból a társadalmi rétegből: a birtokos középnemességből került ki, előzetes szolgálatuk szempontjából korszakunk folyamán lényeges eltolódás figyelhető meg. A XVIII. században a kir. táblához kinevezett assessorok nagy többsége — ha volt is régebben, pályája kezdetén, valamilyen megyei tisztség15 Az érseki vagy prímási assessorokról a későbbiekben. ™Norm. 42, 97. Személyn. It. Acta praes. 218, 295, 374, 579, 994, 1002. (1827: 13608, 1829: 5917, 1842: 8342. kanc. sz.) — Itt jegyezzük meg, hogy „tiszteletbeli" (honorarius) assessorok, mint a kerületi tábláknál, a királyi táblán nem voltak. Személyn. It. Acta praes. 508. 17 Rescr. reg. (kir. t.) I. 20, 367, 2420. Norm. 136. Corresp. 2. cs. Kiadóh. 1834: 103. Repraesentationes I. 56 — 58, 78, 297-299, 357 — 358, 467 — 468, 515 — 516. Személyn. It. Acta praes. 31 1/2.