Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
den égtáj felől özönlik a szabadságharc államapparátusának megsemmisítésére, Vukovics ismét előveszi az erdélyi unió ügyét, s részletes jelentést és javaslatot kér Szentiványi Károly erdélyi országos biztostól a felsőbíróságok ületékességének a Királyhágón túli részekre való kiterjesztése tárgyában. Az akta szövegezéséből az következtethető, hogy a hosszan elhúzódó problémát ezúttal megoldani készül, s azt még nyilvánvalóan elvégezhetőnek látja. 144 A jövő iránti bizalom tűnik ki abból a rendelkezéséből is, amikor (június 28-án) a volt curia épületének az új felsőbíróságok számára megfelelő átalakításáról intézkedik. 145 Kitartását azonban leginkább az új váltófeltörvényszék — a harmadik magyar felsőbíróság — létrehozása mutatja. A hétszemélyes főtörvényszókhez s az országos törvényszékhez képest bizonyos lemaradással, június 26-án Vukovics kinevezi a váltófeltörvényszék (fentebb már említett) elnökét és 6 bíráját, 29-én intézkedik a régi váltófeltörvényszéktől átvett segédszemélyzet fizetésének kiutalása iránt, s 30-án megküldi az elnöknek a bírósági alkalmazottak részére megállapított esküformát, utasítva az elnököt az egész személyzet felesketésére, vagyis a váltófeltÖrvényszék tényleges megalakítására. (Az új bíróság helye, a másik két fő törvényszékhez hasonlóan, már előbb a curia épületében volt kijelölve.) 146 A váltófeltÖrvényszék létrehozása a magyar kormány legutolsó fővárosi intézkedései közé tartozott, s gyakorlati eredménnyel nem járt: a bíróság munkájának megkezdésére a hadiesemények már nem adtak lehetőséget. Az ítélkezés a tíz nappal korábban, június 20-án megalakult hétszemélyes főtörvényszóken sem indulhatott meg; e néhány nap ott a belső szervezés teendőivel, személyi és dologi igények összeállításával, ilyen kérdések rendezésével, az ügyvitel kialakításával s perrendi javaslatok készítésével telt el. 147 A három felső fórum közül tehát a tényleges bírósági működést csupán egy, az országos törvényszék kezdte meg. A június 20-i alakuló ülés után Nagy Károly elnök (a tervezett 3 tanács helyett) 144 Min. U. Ig. min. Állad. titk. oszt. 13. cs. 1849: 2980. — Az erdélyi jogszolgáltatás újjászervezése tárgyában, mint említettük, 1848 — 1849. folyamán különböző tervek születtek. Jelentősebb eredményként azonban, úgy látszik, mindössze Csányi Lászlónak — akkor Erdély országos biztosának — az erdélyi alsófokú büntető bíróságok s a fellebbezés szabályozására kiadott intézkedései (Közlöny 1849. febr. 23. 126.) valamint a kolozsvári feltörvényszék létrehozása említhetők. Az utóbbinak pontos dátuma nem ismeretes: 1849. áprilisban—májusban még tervként szerepel (Min. U. Orsz. Honvédelmi Bizottm. Ált. iratok 1849: 6435. Waldapfel III. 406), ez év júniusában viszont már kétségtelenül működik (Min. U. Ig. min. Szegedi hatok 1. cs. 1849: 30. kf. 3034). felállítása tehát Vukovicsnak tulajdonítható. Az idézett hat — halálos ítélettel zárult ügy felterjesztése kegyelmi úton — az egyetlen kétségtelen adatunk arra, hogy a perek áramlása Erdélyből a szabadságharc alatt a magyar központi hatóságok felé megindult. A tárgyat érintő későbbi más adatokban (pl. Corresp. 9. cs. Le. 1855:1258 1/2) említett, Magyarországra került erdélyi perek azok az ügyek lehettek, melyeket az erdélyi udvari kancellária feloszlatásakor, annak irathagyatékából Bécsből Pestre, az igazságügyminisztériumba leküldték. Min, It. Ig. min. Állad. titk. oszt. 13. cs. 1849: 3503. i4s perényi országbíróhoz intézett leirata, melyben az épületen kívül a hétszemélyes főtörvényszék különféle kisebb jelentőségű belső ügyeivel is — ezekben a zaklatott napokban meglepő hidegvérrel — behatóan foglalkozik. Min. It. Ig. min. Eln. 1849: 3236-E.676. liG Min. It. Ig, min. Eln. 1849: 3196-E.643, 3244—E.678, (megjelent Közlöny 1849. jún. 29. 537), 3247-E.679. 147 Min. It. Ig. min. Eln. 1849: 3236-E.676, 3249-E.659.
