Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

9. A nádori bíróság (nádori főtörvényszék), a tárnoki szék s a személynöki szék további fenntartása célszerűtlen, ezek tehát megszüntetendők, ügyeik ezután az országos törvényszék elé tartozzanak. Az előterjesztést Vukovics azzal a megjegyzéssel zárja, hogy a fentiekben tárgyalt főtörvényszékeket minél előbb meg kell szervezni, mert a törvénykezés körében a fellebbviteli bíróságok jelenlegi hiánya miatt egyre nagyobb és sürgős szükség mutatkozik.

126 Az előterjesztést Kossuth elfogadta, s annak alapján, azzal érdemben teljesen megegyező szöveggel, Vukovics ellenjegyzése mellett rendeletet adott ki, melynek első pontja kimondta, hogy az eddigi főtörvényszékek — a két tábla s a váltófeltörvényszék — „ezennel feloszlattatnak". E szintén május 26-ról keltezett 86. E. sz. kormányzóelnöki rendelet a Közlöny május 29-i számában jelent meg.

127 — így szűnt meg, négy évszázados fennállás után, a régi királyi curia, melynek feudális formáit 1848 forradalmi éve sem tudta megváltoztatni. A Batthyánykormány lanyha intézkedései után a függetlenné vált ország radikálisabb szellemű vezetésére volt szükség, hogy a polgári átalakulás a jogszolgáltatás legmagasabb szervét is elérje, s annak középkori hagyományait megszüntetve, korszerű polgári jellegű felsőbíróságokat hozzon létre. 4. A SZABADSÁGHARC ŰJ FELSŐBÍRÓSÁGAI (1849) Vukovics radikális javaslata s Kossuth idézett, május 26-i rendelete, mely a kir. curiát feloszlatta, nemcsak e sajátos, idejétmúlt intézmény megszüntetéséről gondoskodott, hanem pótlására, a változott viszonyoknak megfelelő új felsőbíróságok létesítésére is megtette a szükséges intézkedéseket. A rendelet, a javaslat alapján, a három jogszolgáltatási szerv egységét képező curia helyett három külön bíróság felállítását mondta ki; a hétszemélyes főtörvényszéknek nevezett legfelső bíróságét, a szervezetben alatta álló, országos törvényszéknek nevezett (másodfokú) fellebbviteli bíróságét s az elnevezésében meghagyott, egyébként újjáalakítandó váltófeltörvényszékét. A három intézmény helye tehát az országos szervezetben a régivel azonos marad, a jogszolgáltatásban érvényesülő új szellem azonban már itt, e fórumokkal kapcsolatos első rendelkezéseknél megmutatkozik. Ezek szerint ugyanis a két tábla feudális összetételű személyi státusa helyett mind a hétszemélyes főtörvényszék, mind az országos törvényszék a polgári kornak megfelelő egységes bírói státust kap, melyből eltűnnek a rendi különbségek s az állás rangját mutató különféle elnevezések. Az utóbbiak közül csupán a hétszemélyes főtörvényszék elnökének országbíró címe marad meg. A polgári irányú fejlődés a rendelet egyéb pontjaiban is látható. Megszűnnek a középkori eredetű, régen anakronisztikussá vált bírói parancsok, s végre valóban egyetemes, országos hatáskört kap a táblák helyébe lépő két felsőbíróság. Rajtuk kívül más ilyen jellegű fórum nem működhetik, hatáskörül alól tradíció vagy kiváltság a peres felek személye alapján (mint a legutóbbi időkig a 126 Az előterjesztés hátára csak ennyi van ceruzával futólag rájegyezve: „elintézve helybenhagyólag". MeUette a továbbiakra vonatkozó iratok nincsenek. 127 Kossuthnak Vukovics előterjesztése alapján kiadott rendelete csak a Közlönyben megjelent szövegéből ismeretes: 1849. máj. 29. 437. (Közölve Kossuth XV. 400.) Sarlós 252 — 253.