Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
A curia ez idő alatt rendkívül tartózkodó, kétfelé néző politikát folytatott: lojális volt a tényleges hatalmat birtokló császári hatóságokkal szemben, de közben igyekezett olyan gesztusokat is tenni, amikre adott esetben a magyar kormány előtt hivatkozhatik. 117 Ilyen természetű ügy volt pl. az iratátadás a horvátok részére. Erre Windisch-Grátz adott utasítást 1849. január 24-én. Rendelete szerint az összes, Horvát-Szlavóniából felterjesztett s a hétszemélyes táblánál, a váltófeltörvényszéknél, vagy a személynöki széknél található elintézetlen pert azonnal át kell adni a Pestre érkezett horvát delegációnak. Minthogy ez a magyar állam szervezetének megbontását, a curia Horvátország feletti illetékességének megszűnését, vagyis a Habsburg-monarchia valamilyen törvénytelen új szervezetének elismerését jelentette, amiért a magyar kormány előtt felelősséget kellett viselni, a curia a rendelkezésnek ellenszegült, jól tudván, hogy az sikerre úgysem vezethet. Az országbíró kitérő válaszát elutasítva, Windisch-Grátz február 8-án csakugyan újból elrendelte az iratok átadását. Az erre összehívott curiai ülés február 13-án úgy határozott, hogy törvényes alapokra hivatkozva, a kiadás ellen óvást emelnek, s Windisch-Grátz előtt újból kifejezésre juttatják, hogy a parancsnak csak kénytelenségből engednek, az iratokat azonban március 1-én a horvátoknak ténylegesen átadták. 118 A fenti iratátadásra vonatkozó adatok s a királyi tábla 1849. március 31-éig folytatódó említett ülésjegyzőkönyvei mutatják, hogy a két tábla addig rendszeresen működött. Ugyanez tűnik ki a váltófeltörvényszékre s a hétszemélyes tábla váltóosztályára nézve is az utóbbinak ülésjegyzőkönyvéből, irataiból s a váltófeltörvényszék 1849. évi iktatókönyvéből (a váltófeltörvényszék iratai elpusztultak). Sőt e két fórum a törvénykezés említett januári szünetelése után nemcsak február—március hónapokban, hanem áprilisban is kimutathatólag folyamatosan intézkedett. A főváros üzleti életének behatására, vállalatoknak, üzletembereknek, váltóügyvédeknek a pesti első fokú váltótörvényszék által felkarolt kezdeményezésére a váltófeltörvényszék s a hétszemélyes tábla ismételten foglalkozott a csőd- és váltóügyekben való ítélkezés újból megindításával, majd lehető normalizálásával: a rendkívüli viszonyok által beszűkített hatáskör és illetékesség korlátainak lazításával. Az utóbbiak terén ugyan nem sok változás történt, a császári haderők előnyomulásának elakadása miatt a curiával hivatali kapcsolatban álló terület nem növekedett, inkább fluktuált, s ez a körülmény, valamint a közlekedés bizonytalansága a váltóeljárásban is bizonyos kényszerű korlátozások alkalmazását, illetőleg fenntartását tette szükségessé. Az adott lehetőségek közt azonban a csőd- és váltóbíráskodás rendszeresen folyt: a hétszemélyes tábla váltóosztálya április 10-éig, a váltófeltörvényszék április 24-éig kétségtelenül működött, s ítélkezett is. 119 Április 24-ével az eddigiekben használt hiányos források is megszűnnek, a curia létezéséről ezután a kir. tábla postakönyve az egyetlen fennmaradt doku117 Sarlós 250-251. ií8 Corresp. 7. cs. Lt.-Kiadóh. 1849: 4, 5, 327, 357, 537, 10. cs. Lt. 1875: 129, és Lt. III. pali. Min. lt. Ig. min. Állad. titk. oszt. 13. cs. 1849: 1249. mellékletei. 119 A hétszemélyes tábla váltóosztályának iratai: 1849. évi ülésjegyzőkönyve és elenchusa, 929 — 933. számú irata és ,,A váltófeltörvényszék . . . által a . . . hétszemélyes táblához felterjesztett perekben előforduló felek névsor-jegyzéke" című segédlet. A Váltófeltörvény szék állagtöredéke: 1849. évi iktatókönyvének febr. 1. —márc. 10. közt bejegyzett 50 — 51, 54 — 55, 81, 90, 115, 169. számú iktatmányai és az ápr. 24-i utolsó bejegyzés.
