Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
dést nem érintette: a perfelvételt az ügy referensének kellett elvégeznie, s a hétszemélyes táblának saját per-referensei nem voltak (a pereket ott is a királyi tábla referensei adták elő). A perfelvétel alakiságai egyébként is a kir. táblához kapcsolódtak, de a leváta egyszeri, rövid aktusával ezután a kir. táblának a szóban forgó perekben való szerepe megszűnt, s a büntető perekben levátát sem tartottak. A báni táblától s a tárnoki széktől feljött perek tehát az 1807: 9. törvénycikk értelmében ezután csak átfutottak a kir. táblán. 48 E változás önmagában véve hasznos volt, gyorsította az említett perek intézését, de keveset használt a királyi tábla restanciáinak csökkentése szempontjából. Sem a báni táblától, sem a tárnoki széktől nem jött fel olyan sok per, ami az intézendő ügyek összes számához képest lényeges tehermentesítést jelentett volna. így ez ismét egyike lett azon tüneti kezeléseknek, amikről már fentebb szóltunk. Nagyobb jelentőségű volt viszont a törvénycikknek az a rendelkezése, mely megszüntette a királyi táblán eddig fenntartott szokást, hogy mindig, minden ügyet, a perek tárgyalását is teljes ülésben intézték, s ehelyett bevezette a tanácsokban való ítélkezést. S bár az anyagi jog elmaradottságából származó alapvető bajokon, természetesen, ez sem segíthetett, a törvénycikk mégis kiemelhető azoknak az intézkedéseknek a sorában, melyek legalább a perjog terén próbáltak valamit tenni a curia munkájának javítása érdekében. A törvény alkalmazását, a hasonló célú további kísérleteket s a curia helyzetét a reformkor első évtizedei alatt, a következőkben tárgyaljuk. 2. A CCTRIA FEUDÁLIS RENDSZERÉNEK BOMLÁSA ÚJABB KÍSÉRLETEK AZ ÍTÉLKEZÉS JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN (1809-1840) Az 1807. évi 9. törvénycikk, hogy az 1791: 43. tc. értelmében a curiára tömegesen beérkező büntető perek felülvizsgálatát meggyorsítsa, s ez által a polgári ügyek intézésére több idő jusson, a fellebbezett büntető pereknek a királyi táblán két külön tanácsban való tárgyalását rendelte el. A törvénycikk szerint mindkét tanácsban 9—9 személynek kell jelen lennie, ezért a tábla elnöksége feljogosítást kap arra, hogy a szükséges szám elérése végett a bírákat helyettesítők bevonásával kiegészíthesse; ugyancsak az elnökség tűzi ki azokat a napokat, amikor a két tanács ítélkezik. A tanácsokban hozott ítéleteket azonban teljes ülésben kell 48 Az 1807: 9. te. alkalmazására példák a Proc. app. 5 — 10052, 10058, 10059, 10060, 10061, 10065, 10066, 10074, 10083. perek és az Extr. proc. crim. 17321, 17354, 20019, 20036, 20050. perkivonatok. A tc. megtárgyalásáról Prot. tab. reg. 1809. jan. 10, 16. és márc. 6. A márc. 6-i ülésen kihirdették a királynak a curiához intézett, 1809. febr. 17-én kelt 1815. számú leiratát (Norm. 57), amely a curia javaslatát elfogadva, elrendelte, hogy a báni táblától, mint az új törvény értelmében Horvát-Szlavóniára nézve a kir. tábla szerepébe lépő fórumtól, ezután nem nemeseknek csak olyan büntető pereit kell felküldeni a hétszemélyes táblára, melyekben a báni tábla halálos ítéletet hozott. A báni táblától eddig felküldött s a kir. táblán még nem tárgyalt olyan büntető pereket tehát, melyekben a báni tábla nem nemesekre nem halálos, hanem egyéb büntetéseket szabott ki — melyek az új tc. értelmében, a kir. tábla kikapcsolódása folytán, jogerősekké váltak — vissza kell küldeni a báni táblának, hogy ez végrehajtásukról gondoskodhassék. A rendeletnek megfelelően a kir. tábla az említett pereket a referensi pertárakból kikerestette, s 1809. márc. 12-én Zágrábba visszaküldte. Norm. 57.
