Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

Az 1805. évi eset csaknem megismétlődött 1809-ben. Az év tavaszán kitört újabb francia háború ismét gyors sikereket hozott Napóleon számára, ki az útját álló osztrák hadsereget több ütközetben legyőzve, 1809. május 13-án ismét bevonult Bécsbe. A franciák közeledésének, Bécs elvesztésének híre nagy riadalmat okozott Pesten. A nádor május 17-én utasította az országbírót, hogy tekintettel a Magyarországot is fenyegető ellenséges betörésre, idejében gondoskodjék a curiai levéltár biztonságáról. A rendelkezés szerint az országbírónak a személynőkkel egyetértésben intézkednie kellett, hogy a levéltár legfontosabb iratai mielőbb ládákba csomagoltassanak, s készen álljanak arra, hogy a tényleges veszély bekövetkezése esetén azonnal megfelelőbb helyre legyenek elszállíthatok. Az országbíró már másnap jelentette a nádornak, hogy a személynökkel együtt utasították a levéltár igazgatóját a fenti parancs végrehajtására, s ő már hozzá is fogott annak kivitelezéséhez. Az országbíró egyben — hangsúlyozva, hogy az iratokban „a regnicolák, sőt a kir. fiscus jogai foglaltatnak" — a szükséges költségek sürgős kiutaltatását, a kamaraelnök ilyen irányú megkeresését kérte a nádortól. A csomagoláshoz és elszállításhoz szükséges átalány-összegek előlegezésén kívül napidíjat is kért az iratokkal együtt elutazó levéltárigazgató, allevéltárnok és egy szolga számára, valamint nádori decretumot az igazgatónak, hogy a törvényhatóságok az utazásnál segítségére legyenek. A nádor május 21-én válaszolt az országbírónak, közölte: intézkedett, hogy a kamarai pénztár 4000 forintot fizessen ki a levéltárigazgató kezéhez a szükséges kiadásokra, elszámolás fejében. S megismételte a rendelkezést, hogy az iratokat minél gyorsabban ládákba csomagolják, de azok további intézkedésig helyükön maradjanak.

45 A továbbiakra nézve felmerült — takarékosság szempontjából — a hajón szállítás terve, de végül is a szekéren szállítás mellett döntöttek, éspedig (az 1805-ben Temesvárra menekített 180 láda helyett) ezúttal csak 70 láda mennyiségű iratot készítettek elő. Bizonyára ezek alatt az intézkedések alatt futottak be a hírek a franciák Magyarországba benyomulásáról s a június 14-i győri vereségről. A veszély növekedése fokozott készenlétet tett szükségessé. Ennek megfelelően a levéltárigazgató (az országbíró parancsára hivatkozva, a curia nevében) június 24-én szerződést kötött egy pesti polgár fuvarossal az iratok szükség szerinti elszállítására nézve. A szerződés értelmében a fuvaros 4 nagy társzekeret és egy kocsit (a levéltárral együtt utazó alkalmazottak részére) „még ma" beállít a curia épületének udvarára, a hozzájuk szükséges 24 „erős" lovat pedig a saját házánál állandóan készenlétben tartja, hogy utasításra bármikor azonnal befogathasson, s útnak indulhassanak. A curia ezért — a szerződés felmondásáig — naponta minden ló után 5 forint várakozási díjat (Wartgeld) fizet, s ha a szállításra sor kerül, ennek kétszeresét fogja fizetni. A fuvaros viszont teljesfelelősséget vállal, hogy az iratokat az úton kár nem érheti.

46 A készenlét 1809. június 24-től július 23-ig, csak egy hónapig tartott, annak következtében, hogy a franciák előnyomulását a július 11-én megkötött fegyverszünet feltartóztatta, s a hamarosan megindult béketárgyalások a veszély elmúltát jelezték. A levéltárigazgató tehát a curiai expeditor jelenlétében a készenlétet július 23-án megszüntette, s a 30 napra járó 3600 forint várakozási díis

Rescr. reg. (kir.t.) I. 2610. 46 Rescr. reg. (kir. t.) I. 2610. A curia épülete, a Ferenciek terére néző főfront és a két oldalszárny, nagy udvart zárt körül, ahová a járműveket beállíthatták.