Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

a vád képviselőjénél sokkal hátrányosabb helyzetben készíthetik el és jegyezhetik be.)

30 3. A per egész anyaga titokban tartandó, azt csak a királyi tábla bírái ismerhetik (a tábla segédhivatali tisztviselői s a jurátusok nem), a bírák pedig — hivatali esküjükre utalva — a legszigorúbb titoktartásra kötelezendők. 4. A vádlottak kihallgatásánál és szembesítésénél a kir. ügyigazgató mindig jelen legyen, hogy esetleges új momentumokat kaphasson a vádhoz. 5. A vallomások és szembesítések jegyzőkönyveit a kir. személynek hetenként terjessze fel az uralkodóhoz. 6. Ha a per során a vallomásokból vagy egyébként további bűntársak válnak ismeretessé, elfogatásuk iránt a kir. személynök tegye meg az intézkedéseket a hadi főkormányszéknél (másképp főhadparancsnokság, Suprema armorum praefectura, Landes General-Commando). 7. A vádlottak javainak elkobzása, illetőleg lefoglalása és kezelése érdekében intézkedjék a királyi tábla. 8. A letartóztatott vádlottak kihallgatása a kir. tábla néhány kiküldendő tagja által (tehát nem a tábla plénuma előtt) eszközlendő. 9. A kir. tábla minden erővel arra törekedjék, hogy a per a lehető leggyorsabban befejezést nyerjen.

31 A fentieket a kancellária, szintén a király nevében, november 24-én további utasításokkal egészítette ki: A vádlottak elleni ítélethozatalnál a fokozott titkosság biztosítása végett tanácsjegyző sem lehet jelen, ezért az üléseken csak a tábla tagjai vehetnek részt (természetesen oda a jurátusok sem engedhetők be). A jegyzőkönyveket — a vádlottaknak a táblai bizottság előtt történő kihallgatásánál is — maga a referens ítélőm

ester vezesse, akinek a tábla egyik kijelölendő bírája segíthet. A vádlottak és tanúk kihallgatásáról s a szembesítésekről felvett jegyzőkönyvek másolatai hetenként közvetlenül az uralkodó kezéhez terjesztendők fel. Az eljárás során felfedendő további bűntársak letartóztatása iránt a személynök a nádort keresse meg, s csak az ő távollétében forduljon közvetlenül a hadi főkormányszékhez. — Ezeken az utasításokon kívül a kancellária egy 1769ben, delegált bíróság előtt titokban lefolytatott felségsértési pernek (Péchy István perének) iratait is leküldte a személynöknek, hogy abból mintákat, analógiákat meríthessen, s használat után az iratokat ugyanilyen célból tovább adja a causarum regalium directornak.

32 30 Más esetekben, rendes szokás szerint, a per ítéletrebocsátásáig — vagyis, míg az allegálás, a felek érvelése és viszontérvelése folyt — a periratok nem a referens lakásán, hanem a referensnek a curia épületében levő pertárában állottak. Innen kérték ki az ügyvédek az iratokat, hogy érvelésüket a perjegyzőkönyvbe bevezessék. Nehezebb ügyek esetében a pert az ügyvédek haza is vihették, hogy hosszabb vagy komplikáltabb allegátumukat — az ellenfél érvelését maguk előtt látva — nyugodtan elkészíthessék. A felségsértési perekben ez az előny csak a kir. ügyigazgató számára volt megadva, a pert csak ő vihette haza, s ő tanulmányozhatta tetszése szerint a per egész anyagát. A védőknek a referens vagy éppen a kir. ügyigazgató — tehát az ellenfél — lakásán kellett allegátumukat bejegyezniük, sokszor rögtönözve, hiszen az iratok lemásolásának tilalma azt a célt szolgálta, hogy a vád érvelését haza ne vihessék, megcáfolását otthon nyugodtan át ne gondolhassák, ellenérvelésüket előre ki ne dolgozhassák. 31 Személyn. It. Felségsértési perek. Martinovics-per I. cs. 2. (A kancellária leiratának szövege kiadva: Magyar jakobinus mozgalom II. 239 — 240.) 32 Személyn. It. Felségsértési perek. Martinovics per I. es. 5. (A kancellária leiratának szövege kiadva: Magyar jakobinus mozgalom II. 242 — 243.) 7* 99