Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

tálnak különösen figyelmébe ajánlotta mind a harmincadhivataloknak kiadandó, mind a beküldött harmincadszámadásokhoz csatolt harmincadcédulák őrzését. Ezek részére biztos helyen őrizhető szekrényt kellett tartani.

24 A számvevőhivatal munkáját — az utasítás szerint — délelőtt 8—12, délután nyáron 3—6, télen 2—5 óráig végezte.

25 Az 1720. évi utasítás e reformjaival új korszakot nyitott meg a magyar kamara számvevőhivatalának fejlődésében. 4. A KAMARAI IGAZGATÁS A REFORM UTÁN A magyar kamara területi illetékessége az 1720-as évektől az 1740-es évekig az 1720 előtti állapothoz képest nem változott. E kérdéssel kapcsolatban annyit lehet megjegyezni, hogy a budai kamarai felügyelőség területe csak 1720 után került a magyar kamara szorosabb fennhatósága és ellenőrzése alá. A horvátországi kamarai ügyek (harmincad, kincstári birtokok) irányítását részben továbbra is a bécsi udvari kamara tartotta fenn magának.

20 Bizonyos hatásköre a magyar kamarának mégis volt a horvátországi kincstári ügyekben. A horvátországi harmincadbérlet jövedelme pl. az 1720-as, 1730-as években a pozsonyi pénztárba folyt be, a horvát szabad királyi városok ügyeit is a magyar kamara látta el, a horvátországi kincstári ügyész, a horvát pénz- és éremfelügyelő (probator provinciáé monetarum) a magyar kamarától kapta fizetését, s a magyar kamara külső személyzetéhez tartozott.

27 Az aradi és szegedi kamarai felügyelőségek, a bácsi, a temesi és a szia von kamarai adminisztráció területére a magyar kamara hatásköre ekkor még nem terjedt ki. A szepesi kamara, illetve adminisztráció 1720 után is különálló kormányhatóságként működött, függése a magyar kamarától azonban 1720 után már nem formai, hanem többé-kevésbé tényleges függés volt. A magyar kamara szervezetében — a pozsonyi bancalis repraesentatio felállításától eltekintve — csak kisebb változások történtek. Az 1720. évi instrukció a tanács tagjainak számát — amint említettük — az elnökkel együtt 9 főre emelte. Nem töltötték be 1720 után a kamarai alelnöki tisztséget. Ez a tisztség, bár sem az 1672. évi, sem az 1720. évi utasítás nem tesz róla említést, 1696—1718-ig megvolt a magyar kamaránál. A tanácsülási jegyzőkönyv vezetésére és az iratok iktatására 1720 után — amint említettük — új tisztséget, a jegyzőkönyvvezető (protoeollista) tisztségét rendszeresítették. A magyar kamara egyes szervezeti részei ezekben az években a következő személyzettel rendelkeztek. Az 1731. évi állapot szerint a tanács 1 elnökből és 9 tanácsosból tevődött össze. A tanács mellett működött 2 titkár és 1 altitkár. A tanács alá rendelt kebelbéli (segéd) hivatalok közé kell számítani az irodát, illetve kiadóhivatalt, a tőle 1720 után már észrevehetően elkülönülő irattári hivatalt (officium regestraturae) és a számvevőhivatalt. Az / 24 1720. évi számvevőségi utasítás. 25. fej. 25 Uo. 24. fej. 26 E 21. Ben. res. 1720. szept. 14. (108 fol.) A magyar kamara alá csak a Dráváninneni harmincadok tartoznak. 27 E 14. Acta Hung. Tom. IV. 701 — 702., 707. A városokra a városi bizottságról szóló fejezet.