Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

{5. pont), hogy az egyes ügyeket bizonyos kijelölt referensek állandóan lássák el, minden referens tudja, miért felelős. A magyar ügyek referensévé Gyöngyösi Gábor bécsi udvari kamarai tanácsost nevezték ki, aki Kühlman Ferdinánd titkárral és Schnizenbaum fogalmazóval együtt intézte a magyar ügyeket. Mivel az előadói rendszernél a tanácsülés szerepe megnőtt, a magyar ügyekben is elsősorban a tanácsi plénum állásfoglalása volt a mérvadó, s nem a referensé. Ez az előadói rendszer tehát — bár bevezetésénél az 1568. évi Miksa-féle utasítás régi gyakorlatára hivatkoztak — szintén biztosította az előkészítést, a körültekintő elintézést, s gyorsabbnak bizonyulhatott a bizottsági rendszernél. Az 1732. évi ügyviteli reform a bécsi kamaránál mindenesetre az addig kipróbált ügyviteli rendszereket összeegyeztető megoldás volt, a gyakorlatban azonban nem valósult meg,

3 mert a referenciák a következő években nagyrészt bizottságokká alakultak át. 3. A KAMARA 1720. ÉVI REFORMJA A magyar kamarai pénzügyigazgatás XVIII. századi fejlődésének első fontos állomása az 1720. évi kamarai utasítás kibocsátása volt. Az utasítás kiadásában — mint már említettük —- elsősorban a birodalmi pénzügyigazgatás megjavításával, tökéletesítésével kapcsolatos törekvések, a kamarai pénzügyi hatáskör új szabályozása (az universalis bancalitas felállítása) játszottak szerepet, nem pedig azok a változások, amelyek a szatmári békével a magyar kamara területi hatáskörében és jogi helyzetében bekövetkeztek. Űj utasítás kibocsátását tette szükségessé a magyar kamarai igazgatás számos tekintetben elavult gyakorlata és berendezése is. A bécsi udvar szerint a közvetlen okot az utasítás kiadására és az ügyvitel szabályozására a magyar kamaránál uralkodó rendellenességek adták. E rendellenességek miatt a király Erdődy Sándor gróf kamaraelnököt és Szunyogh János gróf alelnököt 1718-ban tisztségétől felmentette.

4 Az 1720. évi utasítás, előzményei tekintetében, sokban hasonlatos az 1696. évi utasításhoz. A bécsi udvari kamara már 1717 óta kérte a javaslatokat a különféle magyar kamarai szervektől a reformok mielőbbi megvalósítása érdekében. A magyar kamarát 1720 előtt is, mint 1696-ban, engedetlensóggel, rossz gazdálkodással vádolták. A bécsi udvari kamara és a magyar kamara közötti rossz együttműködést az udvar részéről a magyar kamara hanyagságával, hozzá nem értésével indokolták. A magyar kamara akkori elnökének, gr. Erdődy Sándornak az volt a véleménye, hogy a magyar kamarát törvényellenes alárendelt helyzete, amely nem egyeztethető össze az 1715. évi 18. tc.-kel, azonkívül pénztári hatáskörének elvonása (a bancalitas felállítása) teszi képtelenné a megfelelő pénzügyi gazdálkodásra. Bécsben a magyar kamaraelnök panaszában csupán a hanyagság leplezésére szolgáló ürügyet látták, s a magyar törvények megkerülését azzal 3 A bécsi udvari kamara 1713—14. évi reformjára HKA. Hoffin. Öst. Rote No. 766. 1714. mart. 24. Fellner—Kretschmayr: ÖZV. I. Abt. 1. Band. 125—26. Az 1717. évi reformra uo. 131 — 33. Az 1732. évi reformra HKA. Hoffin. Öst. Rote No. 939. 1732. jan. 2. ós Fellner—Kretschmayr: ÖZV. I. Abt. 1. Band. 136—37., I. Abt. 3. Band No. 53, 414. 4 Th. Mayer: Das Verhältnis der Hofkammer. 43., Herzog J.: A magyar kamarai levéltár története (a továbbiakban: A kamarai levéltár.) Levéltári Közieménvek. 1928, VI. évf. 1-4. sz. 2.