Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
II rész. 1720—1740
gyár kamara alá való helyezéséből, a magyar kamara formális függetlenségének (a bécsi udvari kamarával szemben a „correspondentia" viszonyának) kimondásából és a szepesi kamarai adminisztrációnak a magyar kamara alá való visszahelyezéséből (1712—15. évi országgyűlés) állottak. Nem szüntették meg ezzel szemben a bécsi udvari kamara irányító szerepét, s nem növelték meg a kívánt mértékben a magyar kamara területi hatáskörét sem. A pénztárügyi teendők megszűnése miatt, az universalis bancalitas pozsonyi fiókjának a felállítása következtében a magyar kamara hatásköre 1718-ban újból jelentős mértékben csökkent. Ezek az engedmények nemigen korlátozták a bécsi udvart abban, hogy a magyar kamarai pénzügyigazgatás új szabályozásánál — ez 1720-ban következett be — saját szempontjait érvényesítse. A vívmányok ugyan bekerültek az új utasításba, de annak jelentőségét nem ezek adják meg, s kibocsátását sem e vívmányok tették szükségessé. Az átszervezésnél inkább a bécsi központi pénzügyigazgatásnak az állami jövedelmek növelésére, az ügyvitel megjavítására irányuló további törekvései játszanak szerepet. Innen indultak ki 1720 után a magyar kamara működésével kapcsolatos egyéb változások is. Épp ezért a magyar kamara 1720—1740-ig tartó fejlődésének megértéséhez néhány pillantást kell vetnünk ismét a bécsi központi pénzügyigazgatás viszonyaira. 2. A BÉCSI KÖZPONTI PÉNZÜGYIGAZGATÁS A bécsi birodalmi központi pénzügyigazgatás fejlődését az universalis bancalitas felállításáig, tehát a ka marai gazdálkodási és pénztári ügykör szétválasztásáig, vázlatosan az előzőekben már áttekintettük. Rámutattunk arra, hogy az állami bank létrehozásával a pénztári ügyeket a magyar kamara hatásköréből szintén kivonták. Az 1720-as és 1730-as években a bécsi udvari kamara és az universalis bancalitas továbbra is megosztozott a birodalmi központi pénzügyigazgatás irányításában. A bancalitas azonban nem tudta megőrizni eredeti hatáskörét, a hatalomért folyó harcból végül is a bécsi kamara került ki győztesen. A bancalitas befolyásának csökkenését elsősorban az okozta, hogy nem tudott megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyeket az államadósságok törlesztése, kölcsönök szerzése céljából a bécsi udvar reá bízott. Ezeket a feladatokat sokkal jobban ellátta a bécsi városi bank, amely 1721-ben 25 milliónyi államadósság törlesztését vállalta magára. Ettől kezdve az államadósságok ügyeivel nem is a bancalitas, hanem a bécsi városi bank működését irányító Ministerialbancodeputation foglalkozott. A bécsi udvari kamara 1723-ban újból magánál összpontosította a pénzügyigazgatás legfontosabb reszortjait, megkapta pl. a számadások legfelsőbb ellenőrzésének jogát, az államadósságok ügyeinek legfelsőbb irányítását. A bancalitas hatásköre összezsugorodott, csupán az állampónztári teendők ellátását, az állami jövedelmek beszedését bízták rá, az állambank szerepének betöltésére képtelen volt. Ideiglenesen 1727-ben ugyan sikerült régi pozícióját megerősítenie, jelentőségét azonban visszanyerni már nem tudta. Az 1730-as években továbbra is csak állampénztárként működött, 1745-ben mint felesleges intézményt, megszüntették. 2 2 Fr. Mensi: Die Finanzen Oesterreiehs von 1701 bis 1740. Wien 1890, 546 skv., Fellner—Kretschmay: ÖZV. I. Abt, 1. Band. 134—136.
