Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

^ágok véleménye volt a mérvadó. E főbizottságok szintén kollektíve, szavazattöbbséggel hozták döntéseiket. A döntés alapján készítette el a magyar referens, lletve a hozzá beosztott magyar titkár a fogalmazványt, amely a bécsi kamara irodáján keresztül került kiadmányozásra a magyar kamara részére. (Meg kell jegyeznünk, hogy a referensek általában magyarországi honosságúak, magyar nemesek voltak.) A főbizottságok döntéseit általában a főbizottságok titkárai dolgozták fel, a magyar ügyekben tehát volt valami önállóság a fogalmazvány elkészítése tekintetében. A bécsi udvari kamara elnöke az 1714. évi reform értelmében nagy hatáskört kapott. Az elnök elé a magyar ügyeket nem valamelyik főbizottság, hanem a magyar referens juttatta.

166 A magyar-erdélyi kamarai ügyeket tehát elkülönítve tárgyalták a bécsi udvari kamaránál. Arról azonban, hogy a bécsi udvari kamara csupán a király elé vitte volna a magyar kamara javaslatait, akár a főbizottságok munkáját, akár a bécsi kamaraelnök szerepét tekintjük, nem lehet beszélni. Arról azonban igen, hogy a bécsi udvari kamara ezentúl is a régi gyakorlat szerint járt el, vagyis nemcsak közvetítő hatóságként szerepelt, hanem felülvizsgálta, véleményezte is a magyar kamara felterjesztéseit, s a király (illetve többször a bécsi udvari kamara elnöke) a rendelkezéseket ennek alapján hozta meg. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a bécsi udvari kamara saját nevében is küldött rendelkezéseket a magyar kamarának, s a magyar kamara nemcsak a királyhoz, hanem a bécsi udvari kamarához is címzett jelentéseket (ez ellentmondásban volt azzal, hogy a magyar kamara csupán a király alá tartozik). Az is a magyar kamara elnyomott helyzetére utal, hogy vezetőjét „prefectus"-nak és nem a magasabb rangot jelentő „praeses"-nek címezték.

167 Nem kell csodálkoznunk ezek után azon, hogy a bécsi udvari kamara 1717. évi utasítása a magyar kamarát is országos alárendelt kamarának nevezi.

168 Jellemző a magyar kamara és a bécsi udvari kamara viszonyára a magyar kamaraelnök 1718. évi panasza is. Ebben előadja, hogy a magyar kamara javaslataival ellentétes rendelkezéseket kap.

169 Ez arra utal, hogy az 1715. évi 18 tc.-et, mely szerint a királyi döntésnél csak a magyar kamara javaslata jöhet tekintetbe, a bécsi udvar egyáltalában nem tartotta be. A bécsi udvar — mint említettük — a magyar törvényekkel ellentétesen jártéi akkor is, amikor a pozsonyi kamarai pénztárt, kivonván azt a magyar kamara hatásköréből, 1718-ban a bécsi universalis bancalitas fiókjává (Bancalrepraesentanz) alakította át. Ezzel megszűnt a magyara kamara amúgyis csekély befolyása a pénztári ügyekre, s a magyar pénzügyigazgatás fölé az universalis bancalitással újabb bécsi irányító hatóságot rendeltek. A bécsi udvar mindezt az 1715:18. tc. rendelkezései és a magyar kamara állandó tiltakozásai ellenére is végrehajtotta. Sőt a következő években sor került a kamarai pénztárügy e helyzetnek megfelelő részletes szabályozására is. 166 HKA. Hoffin. Öst. Rote No. 766. 1714. mart. 24., Vö. Fellner—Kretschmayr ÖZV. I. Abt. 1. Band. 125-126. 167 Vö. az „E 21. Benignae resolutiones" és az ,,E 15. Expeditiones camerales" állagok iratait. 168 Vö. Kérészy i. m, 129—130. 189 HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 511. 1718. szept. 1. jelzetű aktából a bécsi udvari kamara júl. 18-i referátuma, amely elmarasztalja Erdődy kamaraelnököt s a magyar kamara alárendeltségéről alkotott véleményét.