Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

Előszó

sában sem rendelkezett kizárólagos hatáskörrel. Mellette több más, igen jelentős kamarai szerv {pl. a szepesi kamara, budai kamarai adminisztráció) is működött, ezeknek a tevékenységére a magyar kamara vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak korlátozott mértékben gyakorolt befolyást. A magyar kamara pénzügyigazgatásának története tehát az adott korszakban nem azonos az egész kamarai, s még kevésbé az egész magyar állami pénzügyigazgatás történetével. Kétségtelen azonban az, hogy a magyar kamara működésének és pénzügyi gazdálkodásának ismertetése — épp központi helyzeténél fogva — alkalmas bizonyos mértékben az egész magyar állami pénzügyigazgatás viszonyainak a megvilágítására. Értekezésünkben nem utolsó sorban erre a célra törekedtünk. A magyar kamara helyzetének ebből a jellegzetességéből következett az is, hogy értekezésünk elsősorban a kamarai központnak, azaz magának a magyar kamarának a vizsgálatára törekedett. A kamarai igazgatás általában hármas jellegű teendőt jelentett a magyar kamara számára: a gazdálkodás irányítását, a pénzkezelést és e két tevékenység ellenőrzését. A központ e működésének a vizsgálata teszi lehetővé elsősorban azt, hogy a magyar kamarai pénzügyigazgatás szoros kapcsolatát az ország gazdasági és politikai fejlődésével, nemkülönben a Habsburg-birodalom pénzügyigazgatásával és államháztartásával kimutathassuk. Nem terjeszkedtünk ki tehát az egyes kamarai gazdálkodási ágak (harmincadigazgatás, birtokgazdálkodás, sógazdálkodás stb.) s a gazdálkodást végző vidéki hivatali szervezet működésének részletes leírására, bár a magyar kamara tevékenységének megismertetése céljából helyenként a területi hivatali szervezetről is áttekintést adtunk. Az egyes kamarai gazdálkodási ágak részletes vizsgálata amúgy is szétfeszítette volna — a területi kamarai gazdálkodás nagy méretei következtében — a monográfia kereteit. A témaválasztást —- közelebbről véve azt, hogy az értekezés a magyar kamara török hódoltság utáni fejlődésével foglalkozik — főleg az indokolja, hogy a magyar kamara története épp a XVIII. és XIX. században, amikor feladatai területi illetékességének növekedése, az államigazgatás kiterebélyesedése miatt, megszaporodtak, kevésbé ismert, mint a török hódoltság idején. A XVIII. század a Habsburg-monarchiában az abszolutizmus, illetve a felvilágosodott abszolutizmus térhódításának a korszaka. A magyar kamara, a királyi hatalom egyik szerveként, fontos szerepet játszott az abszolutizmus magyarországi államigazgatásában, az abszolutizmus pénzügyi és gazdasági politikájában. Igen lényeges ezen kívül a magyar kamarai pénzügyigazgatás fejlődésének megvilágítása azoknak a kérdéseknek a tisztázása céljából, amelyek hazánknak a Habsburgbircdalomban elfoglalt helyzetével kapcsolatosak. A magyar függetlenségi törekvések és a Habsburg-udvar összbirodalmi irányzatának összecsapása ugyanis az állami pénzügy terén, az állami jövedelmek felett való rendelkezés dolgában volt a legélesebb. A pénzügyigazgatás története választ adhat olyan fontos kérdésekre, milyen mértékű volt a nemzet pénzügyi önállósága, hová folytak el jövedelmei, nemzeti vagy idegen célokra fordították-e azokat, milyen szerepük volt az állami bevételeknek az ország fejlődésében. A tárgyalás kezdő időpontjául azért választottuk 1686-ot, Buda visszafoglalásának esztendejét, mert ez a történeti fordulópont, bár a kamaránál semmilyen belső változást nem hozott, új korszak kezdetét jelenti a magyar kamara életében is. A záró év, 1848, pedig a feudális kormány hatóságok, így a magyar kamara megszűnésének esztendeje.