Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
I.rész. 1686-1720
Quardein), illetve a pénzverőmester (Münzenmeister) állt, aki az ellenőr segítségével vezette az üzemet. A nemesércet a szállítók (Lieferanten) juttatták a pénzverdéhez. 132 A pozsonyi pénzverőház az 1690-es években is működött, működése ellen azonban sok kifogás merült fel. A bécsi udvar ezért 1696-ban a pénzverdét is szigorú vizsgálat alá vonta, mivel a pónzvizsgáló, az ellenőr és a többi alkalmazott utasítás, eskü, ellenőrzés és felügyelet nélkül dolgozott. A vizsgálat után Niess György pénzverőmestert a bécsi kamara — a magyar kamara megkerülésével — börtönbe vetette, s utódjául helyettesét, Hunger Kristóf Györgyöt tette meg. 133 Az 1696. évi királyi bizottsági utasítás felhívta a tanács figyelmét a pénzverő szigorú ellenőrzésére, s nehogy az előbbi pénz verőmester hibái megismétlődjenek, a pénz verőmester és az ellenőr felügyeletével két kamarai tanácsost bízott meg. 134 A rendellenességeket azonban nem sikerült megszüntetni. Hunger Kristóf hátralékai, visszaélései, zavaros számadásai miatt 1700-ban a pénzverde működését leállították és Hungert — elődjéhez hasonlóan — felfüggesztették. A pénzverde csak 1703-ban kezdett újból működni, erre az időre Niess György pénz verőmester a bécsi kamara és a bíróság előtt tisztázta magát, sőt számadásait is rendbe hozta. 135 A vizsgálat folyamán valószínűleg az bizonyosodott be, hogy a pénzverde működésében nem a hűtlen kezelés, hanem a szervezetlenség, a számadások helytelen vezetése okozott fennakadást. A továbbiakban a pénzverde már zavartalanabbul folytatta munkáját, a megmaradt kamarai pénztári számadásokban rendszeresen találkozunk a pénzverde alkalmazottainak nevével és fizetésével. Az 1713. évi pénztári számadáskönyvben pl. a pénzvizsgáló (probator monetae), az ellenőr (domus monetariae contrascriba) és a pénzverőház egyéb nem rendszeres munkásai (laboratores domus monetariae) szerepelnek a pénzverde alkalmazottaiként.^ 36 A magyar kamara külső személyzetéhez tartozott a pozsonyi vár és a királyi palota építési gondnoka (aedilis scriba). Á pozsonyi vár gondozásához, javításához szükséges összegeket, a gondnok fizetését ugyanis a kamara pénztárából utalták ki, ennek ellenében a gondnok számadással tartozott a kamarának. Gössinger várgondnok e feladata mellett a várbeli fegyvertár, a kincstári hajók őrének (custos navium) tisztét is ellátta. 137 Az 1696. évi királyi bizottság megállapítása szerint Gössinger Ferenc, pozsonyi várgondnok általában elhanyagolta kötelességét, s a vár gondozására fordított tetemes összegről nem számolt el rendszeresen. A magyar kamarát e miatt az építési gondnok fokozottabb ellenőrzésére hívták fel. 13 * A magyar kamara alá rendelt hivatalok, tisztviselők zöme azonban nem Pozsonyban, hanem vidéken működött. A vidéki kamarai szervezethez tartozott a hatalmas harmincadhivatali szervezet, a kincstári és fiskális uradalmak gazdálkodását 132 Ember Gy.: Az újkori magyar körigazgatás. 366. 133 Th. Mayer: Das Verhältnis der Hofkammer. 36. és E 21. Ben. res. 1696. märe. 20. 134 L. a 46. sz. jegyzetnél idézett 1696. évi utasítást és E 15. Exp. cam. 1696. nov. Decr. ad Hirsberg et Bornemissza. 1. 135 E 21. Ben. res. 1700 jan. 19., 1703. ápr. 30., 1703. dec. 8. 138 E 106. Tiber percept. atque erog. provent. 1713. 137 Uo. 1689., 1704. (Alkalmazottak fizetésénél.) 138 L. a 46. sz. jegyzetnél idézett 1696. évi utasítást. E 554. Városi és kamarai iratok 1842., 1850. tsz.
