Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

tesítette. Az ő kötelességük volt az irattár (registratura) gondozása, tisztségükből fejlődött ki a kamarai irattári hivatal. Az 1696. évi utasítás a titkároknak lelkükre kötötte, hogy az irattárba tartozó iratokat minél előbb küldjék el a lajstromozónak, hogy az az iratokat rendezze és a megfelelő lajstromba bejegyezze. A lajstromozónak és segédjének ügyelnie kellett arra, hogy a tanácsosok és a titkárok az irattárból kikölcsönzött iratokat minél előbb visszaküldjék. A tanács engedélye nőikül iratokat az irattárból nem volt szabad kiadniuk.

98 Az irattári munkák jobb elvégzése végett a lajstromozó és segédje feladatait 1718-ban külön utasításban foglalták össze." A lajstromozónak és segédjének az utasítás szerint tilos volt az iratokról idegeneknek felvilágosítást adnia, az irattárba idegeneket beengednie. Másolatokat csak a tanács engedélyével készíthettek. A kiadott iratokat kölcsönkönyvbe (libellus seu regestrum) kellett bevezetniök. Hivatalos idejük de. 8 órától a tanácsülés végéig, du. 2—4 óráig tartott. Az iratokat az irattárban annak ellenére, hogy valamely ügyre vonatkozó iratok a tanácsülési tárgyalásnál rendszerint együtt voltak, fajták szerint, különkülön sorozatokba gyűjtötték (királyi rendeletek, fogalmazványok, a tanácshoz érkezett iratok). Aktákkal tehát, mivel a korszakban az ügyiratképzcs ismeretlen volt, még nem dolgoztak. A királyi rendeleteket a kamarai királyi könyvekbe másolták be, az eredetieket időrendben őrizték. Hátukra a rövid tartalmi kivonatot jegyezték fel, e tartalmi kivonatok szerepelnek megfelelő címszavak rendjében a királyi könyvek mutatókönyveiben. Az irattárban készültek el a fogalmazványok lajstromkönyvei is, ebben az egyes iratok tartalmi kivonatai a címzett hatóságok nevének betűrendjében következnek egymás után. A többi iratsorozathoz, úgy látszik, nem készítettek mutatót, ilyenek ugyanis nem maradtak fenn.

100 Az irodában a felsorolt tisztviselőkön kívül rendkívüli alkalmazottak, ún. j áruinokok (accessistae) is dolgoztak. Ezek nem szerepeltek a rendszeres alkalmazottak között, fizetésüket is a rendkívüli kiadások között számolták el.

101 Általában írnoki teendőket végeztek, számuk bizonytalan volt. Sürgős munka esetében a kamara több járuinokot is alkalmazhatott. Az iroda munkáját a kamaraelnöknek vagy az iroda felügyeletével megbízott kamarai tisztviselőnek rendszeresen ellenőriznie kellett. A magyar kamara központi személyzetéhez kell sorolnunk a kapust, a fűtőt és a futárokat (cursores). Különösen a futárok töltöttek be fontos feladatkört, ezek vitték el a különféle városokba a kamara sürgős írásbeli küldeményeit. Számuk általában 4—5 volt. A tanács és az iroda szervezetének, ügyvitelének leírásából kétségtelenül megállapítható, hogy a magyar kamara általában rendelkezett mindazokkal a sajátosságokkal, amelyek a központi kormányhatóságokat abban a korszakban jellemezték. Emellett tagadhatatlan az is, hogy ez a szervezet, főleg azonban az ügyintézés módja — az 1696. évi s más rendelkezések ellenére — több vonatkozásban elavult volt, reformra szorult. Az ügyvitelben elsősorban az ügyek előkészítése bizonyult hiányosnak, de nem volt megfelelő az iratoknak fajták szerinti, időrendben való 98 L. a 46. sz. jegyzetnél idézett 1696. évi utasítást az irattárosra és E lő.Exp. cam. 1696. nov. Deer. ad. regestratorem 1. 99 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás. 142 — 43. 100 Az utasítást 1. E 136. Liber Instr. X. 363. ,oí E 106. Liber percept, atque erog. provent. 1717. óv. 96.