Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
I.rész. 1686-1720
irattárost helyettesítette. 90 Az iroda ebben az időben még nem oszlott külön segédhivatalokra, mint pl. külön kiadóhivatalra, irattári hivatalra. Jellemzően világít rá erre az a körülmény, hogy 1718-ban nem az irattári hivatal, hanem az irattáros és segédje kapott utasítást az irattári munkák elvégzésére. 91 Meg kell jegyeznünk azonban azt is, hogy épp az irattári hivatal elkülönülésének első jelei 1710 után már észrevehetők. A tanács pl. irattári hivatalt (officium regestraturae) említ több helyütt az irattároshoz intézett rendeleteiben (1. a „Decreta et informationes officii regestraturae" nevű állagot). A kamarai tanács ügyintézése általában a régi gyakorlat szerint folyt. Minden ügyben a tanácsülés plénuma hozott döntést. E célból a tanácsnak minden nap — kivéve a vasár- és ünnepnapokat — délelőtt és délután 3—3 órát kellett üléseznie. Sürgős és fontos esetekben ünnepnap is kellett tanácsülést tartani. A tanácsülést az elnök vagy helyettese, a senior-tanácsos (1696 után az alelnök) vezette. Az egyes ügyeket fontossági sorrendben keUett megtárgyalni, a fontossági sorrendet előzőleg az elnök a titkárral (titkárokkal) és a számvevővel állapította meg. Igen fontos ügyek megtárgyalását, amennyiben több tanácsos a tanácsülésről hiányzott, el kellett halasztani. A tárgyalásra bocsátott ügyet az elnök előterjesztette (ismertette), majd rangra, személyre és korra való tekintet nélkül először mindig a kérdésben legjáratosabb tanácsos véleményét kérte ki, utána mondták el véleményüket rendben (nyilván rangsorban) a többiek. Majd az elnök is kifejtette véleményét. A tanács határozatát mindig a szavazatok többsége alapján kellett meghozni. A szavazatok egyenlő megoszlása esetén az ügyet döntés nélkül a királyhoz keUett felterjeszteni. A tanácsi döntéseket az egyik titkár jegyezte fel, tehát ő készítette el az ülési jegyzőkönyveket, s a titkároknak adták át az üggyel kapcsolatos összes iratokat is. A titkároknak kellett a tanácsi döntés alapján a Icamara elintézés-fogalmazványait elkészíteniük. 92 i A tanácsülésen szavazati joguk csak a tanácsosoknak volt, az ülésen résztvevő titkárok, számvevő, pénztáros véleményt ugyan nyilváníthattak, de szavazati joggal nem rendelkeztek. 93 Az 1696. évi királyi bizottság a tanácsülés hagyományos működését nem változtatta meg, újításokat ilyen téren nem vezetett be. Figyelme csak arra terjedt ki, hogy a tanács munkájában a rendellenességeket kiküszöbölje. így meghagyta, hogy az elnök — még távolléte alatt is — megfelelő módon gondoskodjék az ügyek megtárgyalásáról. A bizottság úgy vélte, hogy először a király által elrendelteket kell elintézni. Kifogásolni valót inkább a titoktartás körül talált, a tanács döntései ugyanis — mielőtt még az érdekelt alantas tisztviselők erről írásban értesültek volna — illetéktelenül kiszivárogtak. 94 A tanácsülésen a tanácsosok általában rangjuk szerinti sorrendben ültek és szavaztak. A feudális-rendi szemléleteknek megfelelően a rangbéli elsőbbség kérdését abban az időben igen komolyan vették, úgyhogy az elsőbbség (praecedentia) körüli viták az ügyvitelben nem egyszer zavart okoztak. Az udvar ezt a kérdést épp ezért az ügyintézés megkönnyítése szempontjából rendezte, szem előtt tartva ii0 L. a 46. sz. jegyzetnél idézett 1696. évi utasítást, továbbá HKA. Hoffin. Ung. llote No. 379. 1696. szept. 28. Udv. bizottsági vizsgálati iratok. 1131. fol. Branik György helyettes regestrator kinevezésére. 91 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás. 142 — 43. 92 L. a 34. sz. jegyzetnél idéztt 1672. évi utasítás 1., 2., 3., 5., 8., 10. pontját. 93 1 6 72. évi utasítás 7. pont. 94 L. a 46. sz. jegyzetnél idézett 1696. évi utasítást.
