Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

J 710-es években is többször felmerült a tizedbérlet megjavításának a kérdése. Az 1713. március 31-i királyi rendelet pl. arra hívta fel a magyar kamarát, hogy a tizedbérletet olyan egyházmegyékre is kiterjessze, amelyeknél eddig ez nem volt gyakorlatban.

63 Az 1716—18. évi török háború alkalmával került sor aztán a tizedbérlet nagyobb arányú igénybevételére. Számos rendelet sürgette a tizedbérlet minél jobb kihasználását. A kamara a nehézségekkel nem tudott megbirkózni, s a katonaság ellátásában ezért zavarok keletkeztek. Az 1718. esztendőben a kamara részletes útbaigazítást kapott a tizcdbérlet minél előnyösebb nyélbeütésére. Ez az útbaigazítás több értékes felvilágosítást ad erről a kérdésről. A kamara közegeinek a bérlet megkötése előtt tájékozódniuk kellett a vetés állapotáról, a várható terméseredményről. A bérlet szempontjából nem a terület nagy kiterjedése, hanem a bő termés volt a fontos. Ügyelniök kellett arra, hogy a bérbeadó püspökök a legtermékenyebb és a leggazdagabb kerületeket ne sajátítsák ki maguknak. Figyelembe kellett venni az előző évek becsléseit, nehogy a kincstár rosszul járjon. Az új bérleti összeg nem haladhatta túl a legtermékenyebb esztendők bérleti összegeit. A termény tizeden kívül számításba kellett venni az ún. kisebb tized (méz, bárány, baromfi stb. tizede) kibérlését is. Az utasítás emlékeztetőül közölte az 1717. évi bérleti egyezségek adatait. Eszerint a csánádi püspökséggel a nagy- és kistizedért, a bortizedért 4000 Ft-ban egyeztek meg, 200 mérő gabonát, 200 mérő zabot és 100 akó bort a püspök saját háztartásához tartott vissza. Az egri püspök és káptalan 10 000 Ft-ot kapott a kincstártól a bérbeadott tizedért, a váci püspök 6100 és a veszprémi püspök 4500 Ft-ot. Saját háztartásának szükségleteit mindegyikük biztosította. A kamarai közegeknek a kincstár érdekei védelmében az egyháznál és a magánosoknál is erélyesen fel kellett lépniük, meg kellett akadályozni továbbá a tizedszedők elharapódzott visszaéléseit.

64 Ebből az utasításból is látható, hogy a kincstár jó vásárt igyekezett kötni az egyházi tized kibérlésével. A bérleti összegek általában nem voltak túl magasak, 1717-ben pl. az egész újszerzeményi terület tizedét 9000 Ft-ért vette bérbe a kamara.

65 A kincstár haszonra való törekvése nemcsak az egyház, hanem a nemesség érdekeit is sértette. A kamarai tisztek és a katonai parancsnokok visszaélései pedig —- amelyekről a kincstár tizedbérlési jogát újból megerősítő 1715. évi 11. tc. beszél — nyilván az adózó népet is sújtották. A magyar kamara hatáskörének eddigi ismertetése során általában azokról a kamarai feladatokról emlékeztünk meg, amelyek kifejezetten királyi javakkal, felségjogon élvezett jövedelmekkel vagy jogokkal (mint pl. a királyi kegyúri jog) voltak kapcsolatosak. Külön elbírálást igénylő és speciális hatásköre volt a magyar kamarának a szabad királyi városok, a legfejlettebb magyar városi települések felett. A kamarának ez a hatásköre azon alapult, hogy a szabad királyi városok közjogilag a király, illetve a korona jószágainak minősültek (peculia regia, peculia sacrae coronae), és földesuruk a király volt. Ebből következett az, hogy a szabad királyi városok a királyi hatalom közvetlen felügyelete alatt állottak. Az uralkodók a városok felett az ellenőrzést a magyar, illetve a szepesi kamarán keresztül gyakorolták. 63 Uo. 1713. márc. 31. és jún. 13. • 64 Uo. 1718. márc. 21., vö. HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 498. 1717. jún. 1. a magyar kamarához intézett királyi rendelet fogalmazványa. 65 E 21. Ben. res. 1717. ápr. 6. :-i7