Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

Összefoglalás

A bécsi udvari kamara és a magyar kamara viszonyával kapcsolatban megvizsgáltuk a rendi alkotmánynak a kamara függetlenségére vonatkozó törvényeit is. Láttuk, hogy a rendi törvényekkel nem lehetett jogilag tisztán és félreérthetelenül alátámasztani a magyar kamarának a bécsitől való függetlenségét. Ezért jellemezhette Th. Mayer osztrák történetkutató a corpus juris törvényeit olyanoknak, amelyek ugyan kimondták azt, hogy a magyar kamara csak a királytól függ, s hogy a magyar kamarai pénzügyigazgatás csak a magyar kamarára tartozik, de nem zárták ki a bécsi udvari kamarát a magyar kamarai ügyek intézéséből, s nem tudták megakadályozni azt sem, hogy a bécsi udvar eredményes összbirodalmi állami pénzügyi politikát folytasson. Miért volt a corpus juris a magyar kamarai érdekek védelmének dolgában ilyen felemás, tökéletlen ? Bizonyára nem csak azért, mert a feudális nemesi törvényhozás elavult, elmaradt volt, s a nemesi rendek nem rendelkeztek elég gyakorlati és pénzügyi érzékkel, tapasztalatokkal. A bécsi udvaron is múlott az, hogy a kamarai pénzügyigazgatást illető 1848 előtti törvények magyar szempontból nem voltak kielégítőek. A Habsburg-uralkodók olyan országgyűlési törvénycikkek meghozatalát, amelyek a magyar kamara függetlenségének kérdését körültekintően és pontosan szabályozták volna, nem tették lehetővé, ilyen tárgyalások elől mindig mereven elzárkóztak.