Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

9. A KAMARA MEGSZÜNTETÉSE; A KAMARAI IGAZGATÁST FELVÁLTÓ POLGÁRI PÉNZÜGYIGAZGATÁS A magyar kamara működésének, az általa képviselt pénzügyigazgatási rendszernek az 1848. márciusi forradalom vetett véget, amely mélyreható változást idézett elő a magyar államigazgatás addigi szervezetében. Az 1848. évi 3. tc. alapján megszűntek a csupán az uralkodó alá rendelt feudális központi kormányhatóságok: a magyar királyi udvari kancellária, a magyar királyi helytartótanács és a magyar királyi udvari kamara. Az államigazgatás feladatainak ellátására független magyar minisztériumot hoztak létre. Az új minisztérium több osztályra tagolódott. Ezek az osztályok később önálló minisztériumok gyanánt működtek. A megszűnt magyar kamara örökébe 1848 áprilisában az 1848/49. évi pénzügyminisztérium lépett, amelynek megszervezése Kossuth Lajos nevéhez tűződik. A pénzügyminisztérium már a polgári korszak államigazgatási feladatainak ellátására létrehozott központi pénzügyi hatóság volt. Ez a hatóság, közjogi helyzete és hatásköre tekintetében, lényegesen különbözött elődjétől, az 1848 előtti magyar kamarától. A pénzügyminisztérium az egész magyar pénzügyigazgatás csúcsszerve lett, amely tevékenységéért — a többi minisztériumhoz hasonlóan — a magyar népképviseleti országgyűlésnek tartozott felelősséggel, és független volt a bécsi birodalmi központi pénzügyigazgatástól. Megszűnt tehát az uralkodó kizárólagos hatásköre a jövedelmek leihasználása dolgában s a bécsi birodalmi pénzügyigazgatási szervek irányító és ellenőrző tevékenysége. A pénzügyminisztérium átvette a teljes magyar pénzügyigazgatási hatáskört. Átvette tehát a kamarai hatáskörön kívül a helytartótanácsnak a hadiadó behajtásának irányításában betöltött szerepkörét, átvette a bécsi udvari kamarától a magyarországi pénzügyek irányítását és ellenőrzését, a bánya- és pénzverési ügyeket, a bécsi haditanácstól pedig az adó (hadiadó) felhasználásának ügyeit. Kossuth erélyes politikai tevékenysége következtében 1848 őszén magához ragadta a bankjegykibocsátás fontos jogkörét és az államkölcsönügyeket. A közalapítványok ügyeinek intézése ezzel szemben a helytartótanácstól a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe került. A pénzügyminisztérium hatáskörének kialakulásával megszűnt a magyarországi pénz ügy igazgatási szervezetnek az 1848 előtti feudális viszonyokban gyökerező kettős jellege, ELZ ELZ £t különálló kamarai pénzügyigazgatás (a királyi jogokból eredő jövedelmek kezelése) és a különálló rendi jellegű adóigazgatás (az országgyűlés által megszavazott adó behajtása a törvényhatóságok által, ennek ellenőrzése a helytartótanács részéről s az adójövedelem felhasználása az uralkodó fennhatósága alatt álló birodalmi hadiszervezet által). A pénzügyminisztérium bizonyos változással átvette a volt kamara szervezetét és ügyvitelét, az ügyosztályi rendszert, a kútfő-tételes irattári rendszert, a volt kamarai alárendelt szerveket, sőt azok személyzetét is. E változás következtében, 1526 óta először, létrejött a független magyar állami pénzügyigazgatás. A szabadságharc bukásával megszűnt az 1848/49. évi pénzügyminisztérium. Az ellenforradalmi császári kormányzat már a szabadságharc idején feloszlatta az új pénz ügy igazgatási szervezetet, s az általa megszállt területen 1849 első felében visszaállította a kamarai igazgatást. Ideiglenes Kamarai Igazgatóság (Provisorische Kameralverwaltung für Ungarn) névvel új központi pénzügyigazgatási