Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

ilyen tekintetben azonban a bécsi udvari kamara alá tartozott.) A magyarországi sóelosztás központja ekkor a pesti fősóhivatal volt. A sójövédelmet 1704-ben a bécsi bancalis deputationak adták át állami bankdotáció gyanánt.

48 A Rákóczi-szabadságharc idején, mivel a sóvári és máramarosi sóbányák a felkelők kezére jutottak, sok zavar keletkezett a sóellátásban. A háborús idők után a bécsi udvar figyelme több szempontból a sóbányászat és a sóeladás felé fordult. A lakosság sóellátásának biztosítása, a sókereskedelem fellendítése céljából az udvar 1711-ben ideiglenesen hozzájárult a só szabad magánkereskedelméhez, és úgy döntött, hogy az ebből befolyó jövedelmet a háború alatt tönkrement alsómagyarországi ércbányák helyreállítására kell fordítani. A rendelkezések szerint a kereskedők a szegedi kincstári sóraktárból 3 rénes Ft-ért, az eszéki raktárból 3 Ft 13 kr-ért vehették a só mázsáját. A Máramarosból szállított vagy Lengyelországból behozott só mázsája után 30 kr vámot kellett fizetni. A sóeladás ilyen formában sem tartozott a magyar kamara hatáskörébe. A királyi rendelet csupán azt hagyta meg a magyar kamarának, hogy alárendelt közegeit tájékoztassa a szabad sókereskedelemről, s tiltsa meg a só után a 30 kr-os vámon kívül más vám szedését. A só magánkereskedelmének ideiglenes engedélyezése természetesen nem azt jelentette, hogy a kamara megszüntette a királyi sómonopoliumot. A bécsi kamara pl. 1717-ben úgy nyilatkozott, hogy a sómonopoliumot mint regálét erősíteni kell, s a szabad sókereskedés, amelyet a magyar rendek óhajtanak, nem adható meg.

49 Az 1715. évi országgyűlés 13. tc.-e az Árva, Liptó, Tuíóc megyékbe behozott lengyel só után szedett vámot eltörölte. Ä somonopoliumhoz hasonlóan a magyar kamara a pénzverés, a pénzbeváltás fontos ügyét sem tartotta kezében, bár a pénz- és érem ügyekben némi hatáskört meghagytak számára. Magyarország legfontosabb pénzverő intézete, a körmöcbányai a bécsi kamara irányításával működött, a kassai pénzverő a szepesi, a pozsonyi pedig a magyar kamara alá tartozott. Bécsből nagy érdeklődést tanúsítottak a magyar kamara alá rendelt pozsonyi pénzverde működése iránt, s a magyar kamarának a pénzverdével kapcsolatos tevékenységét is erősen ellenőrizték.

50 A pozsonyi pénzverde ellenőrzésén kívül a kamara kötelessége volt annak a kivizsgálása is, hogy ki és milyen ércpénzt ver királyi engedély nélkül ? A pénzverési királyi monopólium megsértői ellen a kamarának kellett eljárnia. A kamara feladata volt ugyancsak a forgalomban levő pénz értékének és súlyának ellenőrzése is.

51 Különös gondot kellett fordítania a külföldi pénz beáramlásának ellenőrzésére és értékének szabályozására. Az 1670-es években pl. nagy mennyiségű lengyel pénz került az országban forgalomba. A lengyel pénz beözönlése ellen 48 A sóügyre 1. az 1696. évi utasítást (46. sz. jegyzet), E 15. Exp. eam. 1694. febr. Aul. 10., 1694. nov. Aul. 5., a nádori sóra Sinkovics I., Esterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. Bp. 1937, 3, 13., továbbá a nádori és a lengyel sóra HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 375. 1696. ápr. 7., Rote No. 379. 1696. okt. 2., Rote No. 385. 1697. júl. 10., a sóügy bécsi irányítására, Thavonath sófelügyelőségére, a pesti fősóhivatal szerepére uo. Rote No. 401. 1699. szept. 16. A sóügy a bancalis deputationál uo. Rote No. 436. 1705. márc. 1. 49 E 21. Ben. res. 1711. márc. 4., 21., a sómonopólium erősítésére HKA. Hof fin. Ung. Rote No. 501. 1717. okt. 8. 6< Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás. 366., Th. Mayer: Das Verhältnis der Hofkammer. 36. 51 1672. évi kamarai utasítás 17. és 18. pont.