Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
VI. rész. 1790—1848
láriához került át tanácsosnak, 1786—88-ig a helytartótanács első alelnöke volt. Niczky Kristóf után 1788-ban mint országbíró a kamarával egyesített helytartótanács elnöke lett. Országbírói tisztségéből kifolyólag, mivel ekkor a nádori tisztséget nem töltötték be, 1790 novemberéig ő a legfelsőbb bíróság (kúria) vezetője s az országgyűlésen a felsőház elnöke. Zichy Károly Pálffy kancellárhoz hasonlóan először II. József híve volt. Jelentős szerepet vitt pl. a II. József-féle közigazgatási és pénzügyigazgatási rendszer megvalósításában. A rendszer válsága idején a császár politikája ellen fordult, s határozottan a rendi alkotmány helyreállítása, az országgyűlés összehívása érdekében lépett fel. Az 1790-es évek függetlenségi mozgalma idején közvetítő szerepet játszott az udvar és a rendek között. Mint kamarai szakember, hasznosan támogatta a rendek pénzügyi követeléseit azokon az udvari konferenciákon, ahová mint politikai vezetőt őt is meghívták. Zichy Károly bizonyos fokig a felvilágosodás híve volt, a rendi társadalom megváltoztatására azonban nem törekedett. A függetlenségi mozgalom ügyét is úgy igyekezett szolgálni, hogy a rendek számára és az udvar előtt is tárgyalóképes maradhasson. Egyik oldalon sem bíztak benne. A magyar jakobinus mozgalom elfojtása után, 1795-ben a bécsi udvar többekkel együtt, mint megbízhatatlant, nyugdíjazta. Később, 1800 után, szakítva a bécsi udvar által helytelenített előbbi politikai irányvonalával, mint a bécsi udvari kamara elnöke, jelentős szerepet játszott a magyar kamarai pénzügyigazgatás legfelsőbb irányításában, a napóleoni háborúk pénzügyi műveleteiben. A bécsi udvar érdekeinek kiszolgálása miatt azonban igen népszerűtlenné vált a magyar rendek előtt. 60 Zichy Károly gróf a magyar kamarai pénzügyigazgatás élén, mint a kamarával egyesített helytartótanács első alelnöke, majd elnöke, csak 1790-ig állt. A kamarával egyesített helytartótanácsban Zichy után 1789. augusztus 23-ig Ürményi József, majd Szécsen Sándor (horvát származású birtokos nemes) töltötte be az alelnöki tisztséget, az utóbbi lett azután a visszaállított kamara elnöke is. Szécsen Sándort a bécsi udvar megbízható, szorgalmas, de szürke tisztviselőnek tartotta, aki mindig teljesítette a királyi jogok védelmével kapcsolatos kötelességeit. Képességeiről, szakképzettségéről nem volt a legjobb véleménnyel. 61 Szécsen Sándor utódaként Semsey András Abaúj megyei főispán viselte 1808—1814-ig a kamaraelnöki tisztséget, az ő utóda gróf Majláth József (1814—1825), majd 1825-ben ifj. gróf Zichy Károly (Zichy Károly országbírónak, majd bécsi kamaraelnöknek a fia) lett. Az elnöki tisztséget 1836-ban gróf Keglevich Gábor, 1842-ben báró Mednyánszky Alajos, 1844-ben gróf Szécsen Miklós nyerte el. Minden elnök viselte a kincstartói (thesaurarius) címet, rendszerint cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, valamelyik megye főispánja volt. A kamarai alelnökökről nagyjából ugyanaz mondható el, mint az elnökökről, hiszen kamaraelnökké több esetben az alelnök lépett elő. Gr. Majláth József, gr. Keglevich Gábor, gr. Szécsen Miklós kamaraelnök előzőleg alelnök volt. A kamarai 60 A kamaraelnökökre és alelnökökre vonatkozó adatok a ,,Schematismus inclyti regni Hungáriáé . . ." megfelelő köteteiből valók. A kamaraelnökökre 1. még E 683. Magyar kamara arch. Dignitariorum regni Hungáriáé saecularium liber c. kötetet — gr. Zichy Károlyra Marczali H.: Az 1790/91-diki országgyűlés. Bp. 1907, I. k., 60 — 61., Hóman—Szekfű: Magyar történet. V. k. Bp. 1936, 89., Sándor Lipót iratai. 26, 21, 216., bécsi kamarai elnökségére. A. Beér i. m. 306., népszerűtlenségére József nádor iratai. II. k. 826-27. 61 Sándor Lipót iratai. 455., József nádor iratai. II. k. 453.
