Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

Ezzel a magyar bányaigazgatásnál is az 1780. évi állapotot állították vissza.

3

" E döntés azonban a bécsi udvar szerint sem felelt meg az országgyűlési határozatnak, s nem lehetett végleges. A napóleoni háborúk idején a magyar bányaügy a rendek és a bécsi udvar számára is politikai manőverezés eszköze volt. A rendek a hadisegély (subsidium) megajánlását, az udvar egyéb kívánságainak teljesítését többek között a bányaügy átadásához kötötték. Az udvar az átadás ellenében újabb anyagi hozzájárulást óhajtott az országgyűléstől a háború folytatásához, az államháztartás nehézségeinek megoldásához.

31 A bécsi körök azzal érveltek, hogy a bányaügy átadása a költségek szaporítását és a bányabevétel csökkenését idézné elő, s nem biztosítaná a megfelelő szakmai vezetést. A bányaügy kérdése az 1802. évi országgyűlésen ismét a rendi sérelmek között szerepelt. Ennek kapcsán 1803-ban vegyes udvari bizottság foglalkozott a megoldás módozataival. A vegyes bizottság jegyzőkönyvét Zichy Károly gróf, volt országbíró, de ekkor már a bécsi udvari kamara elnöke terjesztette január 17-én az uralkodó elé. A bizottság állást foglalt azellen, hogy a bányaügyet egészen; a magyar kamara vegye át. Nézete szerint fölösleges a Selmecbányái főbányagrófság regisztratúráját Budára vinni, ott a bányászat számára külön könyvvitelt felállítani. Ez csak a költségeket növelné. A bányatermékek forgalomba hozatalához feltétlenül szükség van a bécsi központra, s a budai fórum csak lassítaná e központ működését. A bécsi központnak {bánya- és pénzverési kamara) feltétlenül közvetlen érintkezésben kell lennie a bányahivatalokkal. A bizottság elképzelése szerint a magyar kamara úgy kapcsolódhatna be a bányaigazgatásba, hogy a bányaigazgatóságok jegyzőkönyveiket, jelentéseiket neki küldenék, s az udvarhoz a magyar kamara terjesztené fel azokat. Az állások betöltésére is a magyar kamara adna javaslatot. ktAz államtanács ülésén Somogyi államtanácsos, kifogásolva, hogy az udvar oly nehezen dönt a bányakérdésben, azt javasolta, hogy a magyar kamaraelnököt, a selmeci főbányagrófot és a szomolnoki bányaigazgatót is vonják be a megbeszélésbe. Az államtanács egyébként szintén a bécsi központi bányaigazgatás mellett foglalt állást. A rendek kívánságát úgy kívánta teljesíteni, hogy az ne sértse a királyi jogokat és a birodalmi bányaigazgatás egységét. Ugyanezt az álláspontot fejtette ki a vegyes udvari bizottság 1803. május 3-i jegyzőkönyve is. József nádor szintén véleményt nyilvánított a bányakérdésben, ő is kompromisszumot javasolt. A magyar kamara befolyását szerinte a bányaügyekre oly formában kellene biztosítani, hogy a magyar bányatermékeket hazai használatra fordítsák, s bányatisztségekre nagyobb mértékben alkalmazzanak magyarokat. Egyébként ő is a bécsi központi bányaigazgatás fenntartása és a királyi jogok csorbítatlansága mellett volt.

32 Az udvar döntését végül is az 1805. év érlelte meg. Ekkor a bécsi udvari kamarát újból felszólította a király, hogy a megoldásra az erdélyi és cseh viszonyok figyelembe vételével adjon javaslatot. A bécsi udvari kamara Erdélynek a magyar30 Fr. Walter: ÖZV. II/1/2/1. 1780—1792. 81 — 82. Meg kell jegyezni, hogy a bányaigazgatás 1780. évi és II. József alatti helyzete nem volt ellentétben egymással. 31 Vö. Domanovszky S.: József nádor élete. Bp. 1944. I. köt. 2. rész. 62. 32 József nádor iratai. Kiadta Domanovszky S. (a továbbiakban: József nádor iratai.) I. k. Bp. 1925, 205. sz. irat. 611 skv. A nádor 1803. aug. 15-i jelentése a bányaügyről s a szöveghez tartozó jegyzetek. , -