Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

dása esetében azonban többről van szó, mint a magyar állami pénzügy kamarai részéről. II. József nagyszabású pénztári reformja — mint kifejtettük — a helytartótanács és a magyar kamara pénztári hatáskörének összevonásával párhuzamosan közös államgazdasággá egyesítette a kamarai, az alapítványi, a hadi- és háziadóból származó jövedelmeket. A helytartótanács pénzügyi gazdálkodása, pénztári működése azt mutatja, hogy bár II. József az összes állami jövedelmek pénztári kezelését a budai főíizetőhivatalban összpontosította, a kamarai, az alapítványi, hadiadójövedelmek stb. külön kezelése a főfizetőhivatal keretén belül, sőt az állami költségvetés megszerkesztésénél is, megmaradt. A különféle alapok államgazdasági rendeltetése sem változott lényegesen. A pénztári kezelésnél nem keverték össze a kamarai, alapítványi, a hadi- és háziadóból származó bevételeket, kiadásokat. A pénztári hatáskörök összevonása a helytartótanácson belül tehát inkább az egyes jövedelmi ágak könnyebb áttekintését, ellenőrzését tette lehetővé. Az állami bevételek és kiadások áttekintésénél továbbra is a költségvetésekre kell támaszkodnunk, a főfizetőhivatal iratai, pénztári könyvei, a számvevőségi kimutatások, könyvek — kivéve az alapítványok egyes számviteli könyveit — selejtezés miatt nem maradtak fenn. A költségvetési tervezeteket {Magyarország viszonylatában) a helytartótanács számvevőhivatala készítette el a főpénztárak (budai főfizetőhivatal, zágrábi, temesvári főpénztár, fiumei kereskedelmi pénztár) és egyes főpénztárakon belül a különféle pénzalapok (kamarai, alapítványi, hadiadóalap) szerint. E munkálathoz természetesen felhasználták a területi hatóságok (kamarai adminisztrációk, a hadi- és háziadó esetében a törvényhatóságok) költségvetési tervezeteit. A helytartótanács e tervezeteket a magyar— erdélyi udvari kancelláriához juttatta, amely átküldte ezeket a bécsi udvari számvevő kamarához. A számvevő kamara a magyar—erdélyi udvari számvevőség, vagy az alapítványok esetében az udvari alapítványi számvevőség (ennek magyar—erdélyi osztálya is volt) ellenőrzése után a költségvetési tervezeteket megjegyzéseivel visszaküldte a kancelláriának, amely az uralkodóval (felségelőterjesztés útján) jóváhagyatta azokat. Megjegyezzük, hogy a végleges költségvetéseket és az országok szerint (Magyarország, Erdély) összesített állami költségvetést a felküldött különféle tervezetek alapján már az udvari számvevőségek (elsősorban a magyar—erdélyi udvari számvevőség) állították össze.

89 Külön költségvetések csak a kamarai jövedelmekről maradtak fenn, az egyéb pénzalapokról csak az összesítő költségvetések adatai nyújtanak adatokat. E költségvetések alapján a kamarai jellegű bevételek és kiadások 1786—1789-ig a következők voltak. (L. az I—IV. sz. költségvetési táblázatokat.) Az 1786., 1787., 1789. évi költségvetések szerint a kamarai jövedelmek 1785 után tovább növekedtek. A növekedés részben onnan származik, hogy a só fogyasztási árának felemelése miatt a sóbevétel emelkedett, részben pedig onnan, hogy a kamarai pénztárakba újabb jövedelmek folytak be. E jövedelmek közé tartozik a lottóbevétel, a horvátországi hadiadó bizonyos kamarai célra rendelt része, a fiumei pénztárak feleslege, a hadiadóalap és az alapítványok hozzájárulása 89 A költségvetés összeállításának útja kielemezhető a magyar—erdélyi kancellária megfelelő (az egyes költségvetések kapcsán alább idézett) aktáiból. 18* 276