Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

zeteket módosították, és a tanácsüléseken hagyták jóvá. (Megjegyezzük, hogy 1783-ban a jegyzőkönyvtervezeteket, az előadóívek vázlatát az iktatóhivatal készítette el, a referens-tanácsos csak a javaslatokat írta rá ezekre.) A tanácsülésen jóváhagyott s a döntés értelmében esetleg megváltoztatott jegyzőkönyvi íveket az iktatóhivatalban lemásolták és egybekötötték. így születtek meg az egyes ügyosztályok jegyzőkönyvei.

81 A helytartótanács ügyintézési reformjánál, a departamentális szisztéma bevezetésénél igen lényeges újítás volt a sessionalis (a tanácsülésen megtárgyalt érdemleges) és a currens ügyek (csak formai intézkedést kívánó folyó ügyek) elkülönítése. A kamarai jellegű ügyek intézésénél ez nem volt újszerű dolog, hiszen a magyar kamaránál a currens ügyek elkülönítését már az 1772. évi utasítás kísérő rendelete meghagyta, a currens jegyzőkönyveket azonban e rendelkezés alapján csak 1779 óta vezették. A currens ügyek intézésénél annyiban tapasztalható előrehaladás a két hatóság egyesítése után, hogy 1785-ben részletesebben felsorolták, milyen ügyek tekinthetők currensnek. A currens jegyzőkönyveket is az előadók készítették el, a helytartótanácsi elnök, illetve az alelnökök hagyták jóvá. Meggyorsították és egyszerűsítették a currens ügyek intézését. A jegyzőkönyvek elkészítése után rögtön megírták a jegyzőkönyvi döntések alapján a fogalmazványokat is, s az előadó tanácsos által jóváhagyott jegyzőkönyveket és fogalmazványokat együtt vitték át már az iktatást követő napon a helytartótanácsi alelnökökhöz aláírásra. A helytartótanács elnökét később mentesítették a currens ügyek intézésétől (jóváhagyásától).

82 Az ügyosztályi (departamentális) rendszer tökéletesebb lett a magyar kamara 1785 előtti ügyosztályi rendszeréhez képest a két hatóság egyesülése után. Ezt tanúsítja többek között a büró-rendszer kialakulása is. A helytartótanácsi „bureau" az előadó-tanácsos hivatalos helyiségét és a tanácsoshoz beosztott személyzetet jelentette. A büró munkáját az előadó-tanácsos irányította, beosztottjai a titkárok, a fogalmazók és a fogalmazógyakornokok voltak. A burokban rendszeres munka folyt, az otthoni munkát igyekeztek megszüntetni. Megjegyezzük, hogy a departamentum és a büró nem azonos egymással. Egy-egy tanácsos büró ja (irodája) ugyanis általában több departamentum (ügyosztály) ügyeivel foglalkozott.

83 Az irattári rendszer vonalán a két hatóság egyesítése azt a változást hozta, hogy a kamarai jellegű ügyosztályoknál is általánossá vált a kútfő-tételes irattári rendszer, sőt az ügyosztályi lajstrom- és mutatókönyvek (regestrum et index) felépítése is teljesen azonos lett. A magyar kamaránál, mint említettük, egyes ügyosztályok iratanyagát már 1783 óta kútfő-tételes irattári rendszerben őrizték.

84 A magyar kamaránál 1773 után háttérbe szorult a bizottsági ügyintézés. A helytartótanácsnál a Niczky-féle ügyosztályi reform számolta fel az egyébként már 1769-ben (az előadói rendszer bevezetésével) háttérbe szorított bizottsági 81 Uo. 94-98. 82 TJo. 95, 98-100, 103. 83 Uo. 84, 96, 99. Ember Gy. helyesen fejti ki, hogy a bureau az előadó tanácsos külön hivatali helyisége volt, téves azonban a bureau azonosítása a departamentummal (84 1. jegyzetében). 84 Felhő I.—Vörös A.: A helytartótanácsi levéltár. 140 — 42. Az ügyosztályok jegyzőkönyveire és a kútfő-tételes irattári rendszerre. IS 273