Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
A hatáskörbővítés ilyen értelemben elsősorban az alacsonyabb rangú kamarai tisztviselők személyzeti ügyeire (kinevezés, elbocsátás, áthelyezés stb.) terjedt ki. Azoknál a tisztségeknél, ahol a kinevezés joga az uralkodót illette meg, a magyar kamara csak a javaslat jogával élhetett. A magyar kamara az általa kinevezett tisztségeknél a nyugdíjak megállapítására is jogot kapott. Az így megállapított nyugdíjaknál az évi 100 Ft-ig terjedő összeget a kamara maga utalványozhatta ki, nagyobb összeg esetében az udvarhoz kellett fordulnia a kiutalás jóváhagyásáért. Megnőtt a magyar kamara önálló intézkedési hatásköre a kamarai gazdálkodás és a pénzkiutalás vonatkozásában is. Azokat a kincstári ingatlanokat és haszonvételeket, amelyek évi bérösszege az 1000 Ft-ot nem haladta meg, a magyar kamara saját hatáskörében adhatta bérbe. A nagyobb kamarai javak bérleti ügyeit az udvarhoz kellett döntésre felterjesztenie. A tanács saját hatáskörében végeztethette el az 500 Ft-os kiadást meg nem haladó kamarai építkezéseket és javításokat is. Joga volt arra is, hogy 50 Ft-ig terjedő számadási hiány tisztázásánál felsőbb jóváhagyás nélkül járjon el. Nagyobb számadási hiányoknál természetesen az udvarhoz kellett az ügyet felterjeszteni. 223 A magyar kamara, főleg a kamaraelnök önálló intézkedési jogköre 1780 után, II. József uralkodásának idején tovább nőtt. A kamaraelnök, mint erre már rámutattunk, 1781-ben az addiginál nagyobb önállóságot és szabadságot kapott az ügyintézés vezetésére, a tanácsülések idejét is maga állapíthatta meg. Az udvarhoz a magyar kamarának csak fontos, elvi jelentőségű vagy bonyolult esetekben kellett fordulnia. 224 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a magyar udvari kamara önálló intézkedési jogkörének a növekedésében nem a bécsi udvari kamarától való függés lazítására irányuló törekvés, hanem elsősorban az ügyvitel megnövekedése, s ezzel kapcsolatban az ügymenet meggyorsításának és racionalizálásának a szükséges volta játszott döntő szerepet. A bécsi udvari hatóságokat ugyanis mentesíteni kellett az egyre szaporodó, kisebb jelentőségű ügyek elintézésétől. A magyar és a bécsi kamara viszonyának kérdését, miután az udvar is igyekezett a magyar kamara függetlenségének a látszatát megőrizni, az 1780-as évekig nem bolygatták. Ilyen körülmények között szinte meglepetésként hatott II. József ama döntése, amellyel uralkodásának első éveiben egy csapásra lényeges változást idézett elő a magyar kamarai pénzügyigazgatás bécsi ellenőrzésének dolgában. A császár ugyanis a magyar kancellárhoz intézett 1782. április 2-i kéziratában azt az elhatározását közölte, hogy a magyar kamarai ügyek ellenőrzését — kivéve azt a bécsi udvari kamara hatásköréből — a magyar udvari kancelláriára bízza. A császár elképzelése szerint a bécsi udvari kamarának, mint birodalmi pénzügyigazgatási szervnek, ezentúl csak a pénztárügyről és a jövedelmek állapotáról kell a szükség szerint tájékozódnia, mégpedig a magyar kancelláriával felvett kapcsolat segítségével. A bécsi számvevő kamara továbbra is megmarad a birodalmi számvitelügy, így a magyar kamarai szám vitelügy élén. A birodalmi bányászati ügyek x w . : '• " $ $§••; \.ly- .• 223 Erdődy János gr. elnök kinevezésére HKA. Ung. Cam. Abt. 1. Rote No. 3. Subd. 1. 3 ex dec. 1771. Az elnök hatáskörére, az elnöki tisztségre történő javaslatra HKA. Ung. Cam. Abt. 1. Rote No. 3. Subd. 2. 56 ex febr. 1772., 176-186., illetvo 169 — 175. lapokon. A magyar kamara hatáskörének kiszélesítésére E 21. Ben. res. 1772. nov. 14. 1772. évi utasítás kísérőrendelete. 224 E 70. Ben. res. 1781. máj. No. 11.
