Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

A kamarai levéltár iratait ezentúl csak a királyi jogok védelmére és tisztázására lehet felhasználni, magánszemélyeknek azok sem eredetiben, sem másolatban nem adhatók ki. Az utasítás megtiltja a levéltári tisztviselőknek, hogy iratokat hazavigyenek, s kötelezi a kamarát arra, hogy az iratok illetéktelenek kezébe való jutását, illetve azok tartalmának kiszivárgását minden áron akadályozza meg.

97 A levéltár meglehetősen magas személyzeti létszámát a királynő szándéka szerint csak a rendezési és lajstromozási munkák befejezéséig tarthatta meg. Azzal az indokolással, hogy a levéltár az ilyen munkákban már előrehaladt, a megüresedett állásokat nem töltötték be, s a létszám 1777-ig ezért 12-re csökkent. A feladatok e helytelen felmérése súlyos helyzetbe hozta a levéltárt, mert közben a folyamatos anyaggyarapodás, főleg a feloszlatott jezsuita rend levéltári anyagának átvétele miatt, munkája inkább nőtt, mint fogyott. Mellesleg a levéltár ügyforgalma (iratok kiadása a tanácsnak vagy más kamarai szerveknek) is nagyobb lett.

98 A levéltár, a többi kamarai hivatalhoz hasonlóan, szintén úgy segített magán, hogy napidíjas írnokokat foglalkoztatott. Az 1783 februári kamarai státusrendezés alkalmával a levéltár személyzetét, arra való tekintettel, hogy át kellett vennie és fel kellett dolgoznia a II. József által eltörölt szerzetesrendek iratanyagát is, 14 főben (1 allevéltárnok, 3 lajstromozó, 5 kancellista, 5 járulnok) állapították meg, napidíjasok felvételét pedig megtiltották. Ezekhez a tanulmányi alap, a feloszlatott szerzetesrendek, a megszűnt kassai és szlavón kamarai adminisztráció, a Czobor-család iratainak feldolgozása miatt még 1 kancellistát és 1 járulnokot rendeltek a tanulmányi alap költségeinek terhére.

99 A nagy munkák miatt azonban ez a személyzet sem bizonyult elegendőnek. Ez abból is jól látható, hogy a levéltárnál 1784-ben már 20 főből álló személyzetet találunk, a legnagyobbat addigi fennállása idején. 1 allevéltárnok, 7 lajstromozó (Regestrant), 7 mutatózó (Indicant), 2 kancellista és 3 járulnok dolgozott ekkor a levéltárban.

100 A levéltárigazgatót, aki tanácsos volt, nem számítottuk bele ebbe a létszámba. A kamarai levéltár e személyzeti nehézségek ellenére is nagy munkát végzett az 1773—1785-ig terjedő korszakban. Feldolgozták a királyi jogügyi igazgatónak a magyar kamarához intézett jelentéseit (Opiniones directorales), a szepesi kamarának és a budai kamarai adminisztrációnak a levéltárba szállított iratanyagát. Ekkor született meg több fontos levéltári gyűjtemény, mint pl. a „Contractus, Conventiones, Transactiones; Neoregestrata processus; Urbaria et conscriptiones". Folytatták a „Neoregestrata acta" gyűjtemény feldolgozását. Nagy ütemben folyt a jezsuita rendházakból beszállított anyag rendezése is (Acta Jesuítica). Az „Acta publica" nevezetű köztörténeti iratokat tartalmazó sorozat is 1770— 1780-ig készült el.

101 Ekkor került a magyar kamara tulajdonába a Czobor-család levéltára. Az erdélyi kincstári levéltárakból a magyarországi birtokokra vonatkozó jogbiztosító iratokat 1776-ban adták át.

102 97 1772. évi utasítás 25. fej., Herzog: A kamarai levéltár. Levéltári Közlemények. VI. évf. 1928, 5-6, 10, 14-16., IX. évf. 1931, 227, 242. 98 Herzog: A kamarai levéltár. Levéltári Közlemények. 1931, IX. évf. 242 — 45. 99 E 47. Canc. et Reg. 1783. márc. No. 24. jelzetű aktának a kamarai archívumra vonatkozó része. 100 E 47. Canc. et Reg. 1785. jan. No. 33. Personal und Salarial Stand. 1784. 101 Vö. Herzog: A kamarai levéltár. Levélt. Közlemények. 1931, IX. évf., 265 — 67., 269 — 274., illetve a magyar kamara archívumának ma is ilyen nevű iratállagait ésgyűjteményeit. 102 Uo. 261-62.