Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

Előszó

korán központi kormányszervet, hogy ezáltal az udvartartás, a központi kormányzat költségeit biztosítsa, erős hadsereg fenntartását tegye lehetővé, általában hatalmának gazdasági, pénzügyi feltételeit megteremtse.

2 Az így kialakult pénzügyigazgatási szervek, a pénzügyi kamarák úgyszólván kizárólagosan az uralkodói hatalom fennhatósága alatt maradtak a feudális-rendi korszak végéig. Hatáskörük a továbbiakban nemcsak a rendes, hanem a rendkívüli királyi, országos, illetve rendi jövedelmekre is kiterjedhetett, sőt esetleg a XVIII. és XIX. században egyéb jövedelmekre is. A kamarák később nemcsak a szorosan vett udvartartás, központi igazgatás költségeit, esetleg a hadikiadások egy részét fedezhették, hanem a tágabb értelemben vett, egyre inkább differenciálódó államigazgatás egyéb költségeit is (pl. vízszabályozás, útépítés, építészet, egészségügy, oktatásügy). A feudális abszolút monarchiában ez a pénz ügyigazgatási szervezet már azzal, hogy lehetővé tette erős hadsereg fenntartását és centralizált államapparátus működését, alapvető fontosságú feladatot látott el. Biztosította az állam külpolitikai érvényesülésének, továbbá az abszolút monarchia gazdasági és más irányú reformtevékenységének anyagi feltételeit. Igaz, hogy egyben lehetővé tette a feudális társadalmi-gazdasági viszonyok konzerválását ós az állam „belső rendjének" ilyen értelemben való megőrzését is. Az 1528-ban felállított és 1531-ben újjászervezett magyar kamara kialakulásában is a fejlődés eme általános jellegzetességei figyelhetők meg. Magyarországon a királyi földesúri és felség jövedelmek kezelését a középkorban a királyi kincstartó látta el. Ennek tisztsége körül Mátyás korára már kialakult egy nem teljésén familiáris jellegű kincstartói hivatal, amelynek néhány tisztviselőjét a magyar kamaránál is alkalmazták. A kamara felállításánál I. Ferdinánd tehát az 1526 előtti magyar kincstartóság szervezetét is figyelembe vette, a kamarai szervezet további kiépítése azonban már osztrák minta szerint történt. A Habsburg-tartományokban az újkori kormányzat kiépítése a XV. és XVI. század fordulóján megindult, 1498-ban I. Miksa császár létesített először jövedelmei kezelésére udvari kamarát, s szervezett egyes tartományaiban tartományi kamarákat. I. Ferdinánd — mivel az I. Miksa-féle udvari kamara megszűnt — 1527-ben új udvari kamarát állított fel, s azt a már meglevő tartományi kamarák fölé helyezte.* A budai, illetve a pozsonyi magyar kamara a Habsburg-kamarák szervezetét, ügyintézési módját vette át,

4 azaz testületi szervezetű s az ügyeket tanácsüléseken testületileg (kollegiálisán) elintéző hatósággá vált. Rendszeres írásbeli ügyvitel, az igazgatás, a pénzkezelés és a pénzügyi ellenőrzés hármas funkciójának kialakulása, ezzel kapcsolatban segédhivatalok (iroda, pénztár, számvevőség) működése jellemezte munkáját. A magyar kamara ellenőrzése alá vonta az országban 2 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás. 11 — 14., a rendes és a rendkívüli jövedelmekre, illetve a királyi és a nem királyi jövedelmekre még R. Holtzmann: Französische Verfassungsgeschiehte. München—Berlin 1910, 255, 263, 270—73., J. Hatschek: Englische Verfassungsgeschiehte. München—Berlin 1913, 530 skv. 3 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás. 119., Kubinyi A.: A kir. kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig. Levéltári Közlemények. 1958, 49, 58., Th. Fellner—H. Kretschmayr: Die österreichische Zentralverwaltung, (a továbbiakban: ÖZV.) Von Maximilian I. bis zur Vereinigung des österreichischen und böhmischen Hofkanzlei. I. Abt. 1. Band. Wien 1907, 11-12, 68-69. 4 Kérészy Z.: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. Bp. 1916, 36. L2