Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

A sóigazgatási szervezet átadása után — a sóvári kerülethez és a horvát tengerparthoz tartozó hivatalok kivételével — az összes sóhivatalok felett a magyar kamara rendelkezett (1749-ben összesen 29 sóhivatala volt). A bécsi udvar a sóvári fősóhivatalt a hozzá tartozó felső-magyarországi sóhivatalokkal együtt még 1735-ben a bécsi miniszteriális bankodeputációnak (azaz a bécsi városi banknak) adta zálogba.

24 A szerződés legjártával 1750-ben a sóvári kerületet is a magyar kamara vette át 20 sóhivatallal együtt. 25 A sógazdálkodás átadásának jelentősége elsősorban abban rejlett, hogy ezáltal a magyar kamarai bevételek évente kb. 1,5—2 millió Ft-tal növekedtek. Ez önmagában több volt a pozsonyi kamara és a szepesi kamarai adminisztráció 1740 előtti együttes évi jövedelménél. A magyar kincstári gazdálkodás évszázados sérelme nyert orvoslást a sóügy 1743. évi rendezésével. A kamarai gazdálkodás másik igen fontos ága, a birtokgazdálkodás, Mária Terézia korában erőteljes fejlődésnek indult. Említettük, hogy az 1740 előtti magyar (pozsonyi) kamara területén (akkor még nem ismertettük a szepesi kamara illetve adminisztráció kezelésében levő uradalmakat) nem volt számottevő uradalom. A magyar kamara a kincstári birtokügyekkel bővebben csak 1740 után, a több uradalommal rendelkező szepesi adminisztráció szorosabb alárendelése következtében kezdett foglalkozni. A szepesi adminisztrációhoz a következő uradalmak tartoztak: Diósgyőr (koronauradalom), Tokaj, Sóvár, Peklin, Bocskó, Huszt (koronauradalom), Ungvár, Püspökladány, Nagyvárad, Sólyomkő. E birtokok mellett 1740 után a szegedi inspektorátus és a bácsi, majd a szlavón kamarai adminisztráció visszacsatolásával, újabb nagy kiterjedésű uradalmak kerültek a magyar kamara kezelésébe, mégpedig a zombori, szantovai, kulai, palánkai uradalom a Bácskában, a péterváradi uradalom ás a határőrvidéki erdőségek a Szerémségben, a tót váradj ai és halmágyi uradalom Arad és Zaránd megyében. (Ezen kívül még sok kisebb terjedelmű fiskális birtok tartozott a kamarához.) Nemcsak a területi hatáskör növekedése, hanem a kincstárra nézve más kedvező körülmények is szaporították a kincstári és koronauradalmakat. A háramlásból, elkobzásból ebben az időben nagy haszna volt a kamarának. A kincstár vagyonát növelték a modenai herceg Arad, Csanád és Zaránd megyei birtokai. A herceget ugyanis, mivel az osztrák örökösödési háborúban Mária Terézia ellen fordult, 1742-ben összes magyarországi birtokaitól megfosztották, s jövedelmeit háborús célokra foglalták le. A hatalmas javadalom egy részét 355 000 Ft-ért adták el, a megmaradt részből alakult meg az aradi (Arad-modenai) kincstári uradalom nagy birtokkomplexuma.

26 A háború után a békeszerződés értelmében a kincstárnak kártalanítania kellett a herceget, a birtokok visszaadására nem került sor.

27 A magyar koronára szálltak vissza 1736-ban az örökös nélkül elhalt Savoyai herceg nagy kiterjedésű birtokai is, még pedig a baranyavári (béllyei), a vörösmartoni és a ráckevei uradalom. A Savoyai-féle javakat III. Károly végrendeletében feleségének, Erzsébet Krisztina császárnőnek adományozta, s ezzel azok a 24 E 182. Magyar kamara archívuma. Arch. fam. Koller No. 392. (13. sz. irat). 25 E 68. Praes. Erdődy Extraser. No. 126. ós E 20. Refer. cam. őrig. 1751: 49. sz. 26 E 21. Ben. res. 1742. jún. 30., 1744. júl. 13., a birtok összeírására, becslésére HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 804. 1747. márc. 2. 27 E 21. Ben. res. 1750. jan. 29.