Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

szolnoki hídvám, foki és simontornyai vám, hidegkúti árenda, a vizafogás, az esztergomi italmérés jövedelmei, a neoacquistica és egyéb fiskális javakból, arrhából származó bevételek.

69 Az 1740. évi kimutatást, mivel hasonló eredményekről számol be, nem ismertetjük. A pénztári bevételek áttekintéséből is az a következtetés vonható le, hogy a magyar kamara gazdálkodásában a harmincadkezelésen kívül — amely egyébként ebben az időben nem állt közvetlenül a tanács irányítása alatt — más gazdálkodási ágaknak komoly szerepe továbbra sem volt. A birtokgazdálkodás továbbra sem számottevő, az egyetlen nagyobb birtoktestet (árvái uradalom) és a budai kamarai kerületben levő kisebb birtokdarabokat többnyire bérlet útján hasznosították. A kincstárra háramló kisebb caducitások, a vízi- és az útvámok, kamarai taksák, a bécsi bankalap részére beszedett arrhák stb. nem jelentettek számottevő bevételt. Nézzük meg ezután, hogyan festett a kamarai pénzügyi gazdálkodás a kiadások szempontjából, milyen célokra fordították a kamarai bevételeket. A pénz kifizetésének gyakorlata ebben az időszakban az volt, hogy a budai pénztár és a pozsonyi harmincadfőpénztár a kamarai költségvetés, illetve a pozsonyi bankképviselet utalványozásai alapján kifizette a saját körzetében esedékes fizetéseket és egyéb költségeket. A kifizetések többi részét a kamarai költségvetés, illetve a bécsi universalis bancalitas rendelkezései alapján a pozsonyi bankképviselet eszközölte. (A magyar kamarának — mint említettük — sürgős esetben csak 100 Ft-nyi összeg erejéig volt utalványozási joga.) A kamarai bevételek túlnyomó részét továbbra is a kormányhatóságok, felsőbb bíróságok tisztviselőinek fizetésére, nyugdíjára, egyéb járandóságaira, a kormányhatóságok, bíróságok igazgatási költségeire kellett kiadni. A pozsonyi bankképviselet pénztárából 1729—31-ben a nádor, a helytartótanács, a magyar kancellária, a pozsonyi kamara, a pozsonyi bankképviselet, a horvát bán, az országbíró, a hétszemélyes tábla, a kerületi táblák, a koronaőrség fizetéseit és az adminisztrációval kapcsolatos költségeit utalták ki. Ezen kívül a pozsonyi királyi vár rendbentartására, a várőrség szükségleteire, az egyházaknak juttatott adományokra, a kamarai óvadékok, a kamarai adósságok kamatjaira, nyugdíjakra, ajándékokra (kegyadományokra), országgyűlési költségekre voltak még kiadások.

70 A budai pénztár utalta ki a budai kamarai felügyelőség tisztviselőinek (budai pénztáros, kamarai építész, kincstári ügyész, a pécsi, szigetvári, szolnoki vámszedők és provizorok) illetményeit, útiköltségeit, egyéb adminisztrációs költségeit, az óvadékok kamatjait. A budai pénztártól vették fel a fizetésüket a Pesten levő királyi tábla alkalmazottai, sőt a királyi jogügyi igazgató is. Innen fedezték a kerület kincstári épületeinek javítására, a hidak karbantartására stb. szükséges költségeket. Buda körzetében a kamarai nyugdíjakat is a budai pénztárnak kellett kifizetnie.

71 A harmincadhivatalok személyi és dologi kiadásait, a harmincadépületek karbantartására szükséges összegeket — mint jeleztük — maguk a harmincadhivatalok vonták le a harmincadbevételekből. 89 Uo. 819-20. 70 Uo. 703 — 704., 717. 71 Uo. 723-24.