Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

ges lenne, így Pálffy azt javasolta és kérte, hogy azoknak a tűztől, károsodástól és prédálástól való megmentése érdekében egy állandó levéltár létrehozását rendeljék el. A kancellária hamarosan, június 12-én válaszolt Pálffy beadványára, melyben arról értesítette, hogy a levéltár elhelyezésének szükségességével egyetért, s az ügyben vagy a nádornál, vagy a magyar udvari kamara elnökségénél el fog járni.

65 Űgy látszik azonban, hogy e magas rangú „dignitások" nem sokat változtattak a helyzeten, nem gondoskodtak megfelelő külön levéltári helyiségekről — ahogy ugyanis Eötvös Ignác tárnokmester 1836. október 21-én írta Keglevich Gábor magyar kamarai elnöknek —, a tárnoki levéltár ekkor legfelsőbb királyi rendelkezésre az elnöki ház fülkéiben volt elhelyezve.

66 A levéltár elhelyezésének kérdése tehát nem rendeződött megnyugtatóan, s csak annyiban történt javulás, hogy ugyanazon épületen belül, egy szoba helyett több helyiséget engedtek át az iratok tárolására. A régi magyar feudális bírósági szervezet abszolutizmus kori felszámolásával kapcsolatban — mint fentebb említettük — 1849-ben a tárnoki intézményt is megszüntették. így az addig megvizsgált perek iratait, az utolsó törvényszak befejezte után az illetékes városokhoz visszaküldték, s azoknak csupán a kivonatai és a tárnokszéki ítéletek maradtak a tárnoki levéltárban. Ezek az iratok a tárnoki levéltár több irataival együtt — a hadműveletek középpontjába kerülvén — nem kerülték el a háború viszontagságait. Keglevich Gábor volt tárnokmester értesülése szerint Buda várának 1849 nyarán történt elfoglalása után „az akkori kormány, vagy talán a berohanó katonaság részéről a levéltár feltöretvén", az iratokat a földszinti, bolthajtással ellátott helyiségből kihányták és felhordták az emeletre, ahol azok a General Commando irataival összekeveredtek. Később a még meglevő iratokat szétválasztották és rendezték, s mivel a tárnoki iratok számára többszöri sürgetés ellenére sem jelöltek ki tárolóhelyet, ott egy szobában helyezték el. A tárnoki levéltárat, az abszolutizmus idején, az új jogszolgáltatási szervezet több részletben vette át. A tárnoki szék által még meg nem vizsgált perek iratait ugyanis Csáky József volt tárnokszéki jegyző és tárnoki hivatali titkár 1850. április 3-án Jancsó Károlynak, a pesti kerületi főtörvényszék elnöke megbízottjának adta át. A levéltár másik részét, ugyancsak a pesti Oberlandesgericht elnökének utasítására, az e fórum mellé rendelt curiai levéltár szállíttatta át Budáról Pestre, így 1850 tavaszára Budán csak a tárnokszéki határozatok fogalmazványai, a megvizsgált perek kivonatai, a tárnoki hivatal és a tárnoki szék jegyzőkönyvei, valamint néhány felsőbb rendelet maradt. Ezeknek az iratoknak, mint a levéltár utolsó részének átadására Luka Sándor cs. k. igazságügyiminiszteri biztos, az említett főtörvényszék elnöke, 1850 áprilisában levélben szólította fel Keglevich Gábor volt tárnokmestert, aki válaszában közölte, hogy az iratok átszállításának nincs semmi akadálya.

67 így az egész tárnoki levéltár a curiai levéltárba került. Az abszolutizmus után a curiai levéltár újból a visszaállított királyi tábla (kir. ítélőtábla) rendelkezése alá került, s mint most már „régi curiai levéltár"-at, 187865 A 39. Kanc. lt. Acta generalia 1829. JSfo 6612. Lásd még: O 99. Tárnoki lt. Acta tav. Fidelis Pálffy. JV2 1928. és 2190. 68 O 100. Tárnoki lt. Acta tav. Ignatii Eötvös. M 327. 87 O 17. Curiai lt. Correspondentiae 1850. Ns 59.