Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete

városi polgárok perbeli ellenfeleinek jogi képviseletét látták el. Ilyen értelemben nyilatkozott pl. Erdődy Tamás tárnokmester 1616-ban, amikor azt írta a városoknak, kívánja, hogy az altárnokmester a tárnoki jog előírásaihoz tartsa magát, mondjon le azokról az évi stipendiumokról, melyeket a mágnásoktól és a nemesektől kap, s főleg azokat ne szolgálja mint ügyvéd, akikről megtudja, hogy a városokkal perlekednek.

41 III. Károly 1723. évi reformjáig az altárnokmesterek a curiai ítélkezésben — a forrásokból megállapíthatóan — nem vettek részt, de azontúl rendszeressé vált, hogy a tárnoki széken viselt bírói funkciójuk mellett az ország legfelsőbb jogszolgáltatási ós közigazgatási munkájában is jelentős szerepet töltöttek be. Közülük néhányan (pl. Tahy Imre, Luby Imre, Gyurtsányi Gábor) egyidejűleg a királyi tábla, mások (pl. Paluska Antal, Ürményi Bernát, Beöthy Imre, Kárász Miklós) a hétszemélyes tábla tagjai voltak, egyesek pedig (pl. Balogh László, Kvassay József, Berzeviczy Pál) a helytartótanács tanácsosi tisztségét viselték. Az altárnokmesterek jövedelméről csak 1725-től kezdve vannak pontos adataink, amikor a tárnoki szék részükre évi 150 forint honoráriumot állapított meg. Ezenkívül a tárnoki székről a személynöki székre, illetőleg később a királyi curiára fellebbezett minden egyes per után fizetendő 20 forint taxa (fellebbezési díj) fele része őket illette meg. További jövedelemforrásuk volt a tárnoki szék törvényszakairól igazolatlanul távolmaradt s emiatt elmarasztalt városok által fizetett bírságpénzből való részesedés, melynek felét vagy ők, vagy a tárnokmesterek kapták.

42 Az altárnokmesteri tisztséggel kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy az 1559. évi törvényszak ülés jegyzőkönyvének bevezetésében Nagyváthy Antalt ítélőmesternek is említik (protonotarius et vicemagister tavernicorum).

43 A további altárnokmestereknél a protonotarius megjelölés már nem szerepel, az azonban gyakran előfordul, hogy a tárnokmester helyettesének (vices-gerens magistri tavernicorum) nevezik. A törvényszünetek idején is működő tárnoki hivatalnak szüksége volt állandó alkalmazottakra, akik a tárnoki intézmény ügyviteli jellegű feladatait látták el. Közülük mint legfontosabbat, a tárnokmester titkárát vagy más szóval a tárnoki hivatali titkárt

44 kell megemlítenünk. A rendelkezésünkre álló adatok alapján ennek a tisztségnek először a XVIII. század ötvenes éveiben találjuk nyomát, mely időponttól kezdve a XIX. század elejéig egymás után kilenc személy vi41 Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 135. fol. Erdődy azonban megjegyzi, hogy mégsem tilthatják meg teljesen az altárnokmesternek, hogy egyéb munkát is végezzen. 42 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. Praefatio. JVo 6. 43 Uo. 1. fol. Szentpétery szerint (i. m. 526. 1.) a protonotarius kifejezés semmi külön funkciót nem jelentett, hanem azt az altárnokmester jelölésére használták. Altárnokmester és ítélőmester a tárnokmester mellett egyidejűleg sohasem volt, mint azt Hajnik állítja. Nagyváthy Antalnál azért szerepel a protonotarius megjelölés, mert előzőleg személynöki ítélőmester volt. Szentpétery fenti megállapítása nem helytálló, mert a XIV. század végéig forrásainkban esetenként a tárnokmester protonotáriusa és altárnokmester is előfordul egyidejűleg. A protonotarius elnevezés azonban 1400 után már csak kivételesen fordul elő. — Dr. Bónis György kandidátus, levéltári osztályvezető szíves közlése. 44 Limp Ferenc 1797-ben a tárnokmester titkárának nevezte magát („per me Franciscum Limp m. p. Excellentissimi ac Illustrissimi Domini Josephi Mailáth de Székhely Secretarium"), de a legtöbb titkár a „Secretarius officü tavernicalis" címet használta. O 95. Tárnoki lt. Acta tav. Josephi Majláth. Prot. off. tav. 103. 1.