Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

űásze, amikor a király ez ügyben újabb rendeletet bocsátott ki. Ekkor Károly további, újabb követelményt támasztott a tárnoki székkel szemben. Elrendelte ugyanis, hogy ha a szükség úgy kívánja, évente több törvényszakot is kell tartani.

67 A fenti rendelkezések pozitív hatásával szemben s a delegátusok ügybuzgalma ellenére azonban voltak olyan tényezők is, amelyek a tárnoki szék működését kedvezőtlenül befolyásolták. Ilyenek voltak az elemi csapások és egyéb rendkívüli körülmények, amelyek nemcsak a kir. curia és más jogszolgáltatási szervek működésében okoztak rendkívüli törvényszüneteket, hanem a tárnoki törvényszakok rendszeres megtartását is akadályozták. így pl. az 1737-ben Pesten tartott törvényszak után, az 1739—1740. évi pestisjárvány miatt csak 1741-ben kerülhetett sor a tárnoki szék újbóli összehív k» sára. Ezen a törvényszakon — amit Pozsonyban rendeztek meg — a már előző korszakból is ismert ülésrend körüli viták újból fellángoltak. Ezúttal Zágráb város delegátusai követelték, hogy helyüket Kőszeg, Debrecen és Szatmárnémeti városok küldöttei előtt jelöljék ki,

68 de próbálkozásuk sem akkor, sem később — az 1747. évi törvényszak alkalmával — nem járt eredménnyel.

69 A zágrábi küldöttek követelésének elutasítása után a tárnoki szék az eléje fellebbezett 11 pert megtárgyalta, majd utána feloszlott, hogy hároméves szünet után, 1744-ben Pozsonyban újból összeüljön. Ekkor és a következő években — mint később látni fogjuk — élénk viták folytak a tárnoki széktől való fellebbvitel kérdésében, ez azonban csak 1745-ben járt a törvényszak elmaradásával. Talán ennek az egyéves szünetelésnek tudható be, hogy a következő, 1746. évben Pozsonyban tartott egyhónapos (július 4 — augusztus 5) törvényszak alatt 42 fellebbezett per került elintézésre. Ez a szám két szempontból is figyelmet érdemel. A tárnoki szék addigi működése során ugyanis, ennyi ügyet még egyetlen törvényszak alatt sem vizsgáltak meg, és jelentősen megrövidült az egy perre eső elintézési időtartam az előző években tartott törvényszakokéhoz képest, ami a bírák munkájának meggyorsulását tanúsítja. [így pl. az 1741. évi kéthónapos törvényszakon (május 24—július 24) 11, az 1744. év csaknem háromhónapos törvényszakán (április 27—július 24) pedig 33 ügyet vizsgáltak meg.] 1747-ben is Pozsonyban ült össze a tárnoki szék, majd a következő évben, 1748ban — több mint két évszázad eltelte után első alkalommal —- a törvényszakot Budán tartották meg. A vezető tárnoki városban — úgy látszik — ekkor még nem volt állandó helyiség a tárnoki szék megtartására, mivel a delegátusok a vízivárosi Három nyúlhoz címzett fogadóban (in Civitate Aquatica sita domo ad Trés lepores nuncupata) ültek össze.

70 67 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. A Fasc. 16 — 10, 16—11. 68 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 288. fol. 69 Mivel az 1741. évi törvényszakon a zágrábi delegátusok kérését nem teljesítették, a város magisztrátusa 1747. július 26-án levélben kereste meg a tárnokmestert, illetve a tárnoki széket, melyben előadta, hogy Zágráb Horvátország és Szlavónia fővárosa, s már IV. Bélától nyert privilégiuma alapján a szabad királyi városok között foglali helyet. A két nappal később tartott tárnokszéki ülésen a jegyző referálta az ügyet, s bebizonyította, hogy a zágrábiak kérése indokolatlan, mivel városukat csak az 1703. évi királyi mandátum sorolta először a tárnoki városok közé, s így üléshelyüket a debrecenieké után jelölték ki. O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 326 — 327. fol. 70 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 334. fol. — Budán még később sem volt állandó helyiség a törvényszakok megtartására. így pl. még 1772-ben is ugyanott üléseztek, 1781-ben pedig szintén aVízivárosban levő Fehér kereszthez címzett fogadóban (in domo