Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése
E zűrzavaros idők tehát nem tették lehetővé tárnokszéki ülésszakok rendszeres tartását. A mohácsi vészt követő években csupán 1528-ból vannak gyér adataink arról, hogy a tárnoki szék összeült, 10 utána — Szentpétery Imre szerint — jó darabig semmi nyoma, hogy ülést tartottak volna. A perlekedő városi polgárság érdekei azonban megkívánták, hogy még ezekben a nehéz évtizedekben is legyen valamilyen fellebbviteli fórumuk, ahová a városi törvényszékek ítéletével meg nem elégedő felek ügyeiket fellebbezhették. Ezt az igényt I. Ferdinánd király is figyelembe vette, aki 1532-ben egy pozsonyi polgár fellebbezését Pozsony, Sopron és Nagyszombat városok tanácsa elé utalta, elrendelvén, hogy mindegyik városból két-két esküdt jöjjön össze egy bizonyos helyen és időben, s vizsgálja felül a kérdéses pert. 1536-ban ugyanígy jártak el egy másik ügyben. Azért azonban, hogy visszaélés ne történhessen, a három város 1539-ben elhatározta, hogy csak a tárnoki ítélőszék elé egyébként sem fellebbezhető kisebb ügyeket fogják közösen elbírálni. 11 Szentpétery fenti megállapításait még azzal kell kiegészítenünk, hogy I. Ferdinánd 1536-ban nemcsak egy konkrét pert utalt az említett városok közös bírósága elé, hanem elrendelte, hogy — a zűrzavaros időkbsn, tárnoki szék hiányában — Pozsony, Sopron és Nagyszombat városok fellebbezett ügyeit ezen városokból a másik két város tanácsosaiból alakult együttes bíróság elé küldjék át, azok bírái és két esküdtje vizsgálja meg. 12 Ez az átmeneti állapot csak néhány évig tartott, amíg a tárnoki szék ítélkezése az akkori, Buda és Pest elvesztésével hatra csökkent számú tárnoki város részvételével — ha szaggatottan is — újból megindulhatott. Az 1528-ban tartott törvényszak után a tárnoki szék 1541-ben ült össze ismét. De a törvényszakokat azontúl is sokáig rendszertelenül tartották, bár a tárnoki jog 1. cikkelye (1. a Függelékben) évenkénti ülésezést írt elő. 1541-ben pl. Nádasdy Tamás tárnokmester meghirdette a tárnoki széket, utána azonban újból egy évtizedes szünet következett. A további hat ülésszak már az ötvenes évekre esik, mely évtized ilyen szempontból az évszázad legeredményesebb időszaka volt. Báthory András tárnokmester ugyanis 1552-ben és 1553-ban, Perényi Gábor 1555ben, Zrínyi Miklós pedig 1557-ben, 1558-ban, 1559-ben és 1560-ban hirdetett tárnoki széket. 13 Összeült a tárnoki szék a következő, az 1561. évben is, de utána ismét egyre ritkultak a törvényszakok, s a század végéig azok összehívására már csak tíz alkalommal került sor. A Mohács után eltelt háromnegyed évszázad mérlege tehát összesen 20 törvényszak. Még kedvezőtlenebb képet mutat a XVII. század, melynek egész tartama alatt csupán 18 alkalommal ült össze a tárnoki szék, vagyis még öt évre sem esik egy megtartott törvényszak. E században 1662 és 1680, valamint 1682 és 1695 között mutatkozik a legnagyobb hézag, ami az általános politikai helyzettel (Wesselényi-féle összeesküvés, bujdosók felkelése, Thököly-szabadságharc, török elleni hadjárat stb.) függ össze. A XVIII. század első két évtizedében csupán két esztendőben, 1702-ben és 1703-ban ült össze a tárnoki szék, majd húszéves szünet után 1723-ban. Ettől kezdve, habár minden évben ezután sem hívták össze a tárnoki fórumot, a törvényszakok gyakoribbakká, rendszeresebbekké váltak. 10 Kovachich i. m. (Tav. adv.) III. 2. fol. 11 Szentpétery i. m. 550. 1. 12 Kovachich i. m. (Tav. adv.) I. 18. fol. 13 I. m. III. 2. fol., ül. O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 1., 5. fol.
