Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
mányzatból is. Megváltozott a helyzet, amikor 1537-ben egyben főkapitánynak is kinevezték és a kettős hatalmat egy kézben egyesítette. Várday, majd Ujlaky idejében Nádasdy Tamás, majd Salm Miklós került a főkapitányi tisztre. A főpaphelytartóknak mindenben segítségükre voltak, amit azok bizonyára nem »meghunyászkodásuknak«, hanem mérsékelt és tapintatos fellépésüknek köszönhettek. Ilyen módon elérték, hogy a végvárakat együtt erősítették meg, sőt a fontosabb tiszti állásokat is közös megegyezés alapján töltötték be. Nádasdy Tamás azután mint nádor a főparancsnoki jogokat is zavaratlanul gyakorolta. Megváltozott azonban a helyzet halála után. Ekkor már működött a haditanács, amely, miként a kamara a pénzügyigazgatásból, egyszerre kiszorította a helytartótanácsot a hadügyi kormányzatból. 1 ) Háborítatlanul csak bírói hatóságukat gyakorolták a helytartók, továbbá adományjogukat a 32 teleknél kisebb jószágok fölött. 2 ) A rendek kezdettől fogva erre helyezték a súlyt, s amikor Nádasdy halála után a szakhivatalok a tanácsot háttérbe szorították, a helytartóság mint igazságszolgáltató szerv működött tovább. A helytartói tanács szervezete. A XVI. századi helytartóság nemcsak hatáskörét, hanem szervezetét tekintve is, Várday Pál esztergomi érsek idejében érte el fejlődésének tetőpontját, újkori értelemben vett, állandóan ülésező és testületileg határozó hivatal lett belőle. Hogy az átalakulás kinek az érdeme, nem tudjuk. A fejlődés már 1528-ban ebben az irányban indult meg, Thurzó Elek alatt azonban megakadt, az uralkodó és az érsek ismételt kezdeményezései egymásután kudarcot vallottak. Valószínű, hogy Várday mindjárt kinevezése után átszervezte a tanácsot, utasításának azonban éppen az a része nem jutott korunkra, amely a tanácskozások rendjével, a tanács belső életével foglalkozott. Szervezetére az a részletes ordo vet világot, amelyet I. Ferdinánd 1549 január 1-én adott ki és Ujlaky Ferenc kinevezése után 1550. április 12-én újított meg. 3 ) Ebből a két utasításból a Habsburgok újonnan szervezett központi hatóságainak mintájára működő hivatal képe bontakozik ki, ami indokolja azt a feltevést, hogy szerkesztésükben Ujlaky Ferencnek is tevékeny része volt, aki, mint az uralkodó magyar titkára, hosszabb időt töltött Bécsben és az ottani hatóságokat jól ismerte. Utóbb, mint győri püspök, a helytartóság tagja lett, Várday halála után félévig mint legidősebb tanácsos elnökölt az üléseken, míg 1550 tavaszán a király helytartónak nevezte ki. Mint minden újkori hivatalnál, a helytartótanácsnál is az elnöknek volt döntő szerepe, akit azonban mindvégig helytartónak címeztek. A király nevezte ki, eleinte távolléte idejére, Ujlaky óta visszavonásig (usque ad beneplacitum). A helytartó tűzte ki az ülések idejét, állapította meg a tanácskozások napirendjét, szólította fel véleményadásra a tanácsosokat és mondta ki szótöbbség alapján a határozatot, amit szükség esetén a tanács rendelkezésére álló főkapitányok segítségével hajttatott végre. Ha az ülésen nem jelenhetett meg, vagy ha olyan ügyet tárgyaltak, amelyben érdekelve volt, az elnöklést a legtekintélyesebb tanácsosnak adta át. A tanácsosok fölött hivatali kérdésekben fegyelmi jogot is gyakorolt. !) I. m. CXXVIII—CXL1II. 1. •) I. m. CX—CXXVH., CXLIV--CLIII. !. 3 ) I. m. XXX. és XXXIX. függelék.
