Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
zatok irodalmából szervezetük, legalább nagy vonásokban, megállapítható. A részletkutatások feladata lesz, hogy e szervezetek működésére, hatáskörére és ügymenetére is világot derítsenek. Ami a vármegyéket illeti, de vonatkozik ez a többi önkormányzatra is, a monográfiák vagy az egyes területi egységek, megyék, városok, kerületek, székek stb. közigazgatástörténetét választhatják tárgyul, vagy pedig az egyes tisztségekét, fő- és alispánét, bíróét és polgármesterét stb., utóbbi esetben természetesen nem csupán e gy-egy területre szorítkozva, hanem az egész országra kiterjeszkedve. Nemesi vármegye. Magyarország társadalmi fejlődésében a nemesség uralmát az 1514-i parasztlázadás leverése után hosszú századokon keresztül nem fenyegette veszedelem. A jobbágyság nagy kísérlete, amely a rendek kizárólagos hatalmának megdöntésére irányult, kudarcba fulladt. Ez a körülmény a társadalom és a vármegye közötti szoros kapcsolat következtében az utóbbira is döntő módon éreztette hatását. A nemesi vármegye kezdettől fogva magában foglalta a területén élő nem nemes lakosságot is, annak ügyeit is intézte, hatáskörét tekintve nem volt kizárólagos nemesi intézmény. Csak azok nem tartoztak hatósága alá, akiket, mint pl. a szabad királyi és a bányavárosok lakóit, az uralkodó külön kiváltságlevéllel mentesített. A nem nemesi elemek hosszú ideig a vármegye igazgatásában is résztvettek, ha döntő szerepet nem is játszottak. Részvételük a XVI. század elejére megszűnt, ami a vármegyék ezidőben általánossá vált nevében is kifejezésre jutott. A megye főpapjainak, főurainak és nemeseinek egyeteme (universitas praelatorum, magnatum et nobilium comitatus) volt a nevük, Erdélyben pedig ahol főpapok a gyulafehérvári püspökség szekularizációja óta nem voltak, a megyei nemesek egyeteme (universitas nobilium comitatus), vagy a megye összes mágnás és nemes urai (universi domini magnates et nobiles comitatus). Vármegyei közgyűlés. A vármegyei közigazgatás legfontosabb szerve a közgyűlés (congregatio generális) volt. Utána vagy mellette a törvényszék (sedes iudicjaria, összevonva : sedria), Erdélyben a derék szék (sedes generális) következett. Eredetük és egymáshoz való viszonyuk kérdése még nincsen tisztázva. Az a felfogás, amely szerint a vármegyei közgyűlés a nádor által megyénkint tartott, s latinul ugyancsak congregatio generálisnak nevezett bírósági gyűlésből fejlődött ki, 1 ) nem látszik elfogadhatónak. A nádori megyei törvényszékeket az 1486:1. és az 1492:35. törvénycikkek törölték el, vármegyei közgyűléseket pedig már jóval korábban tartottak, amióta a nemesi vármegye, a vármegyei önkormányzat kialakult. A vármegyei közgyűlések célja eleinte elsősorban az igazságszolgáltatás volt, de már kezdettől fogva egyéb, nem bírósági ügyeket is tárgyaltak rajtuk. Kétfelé oszlásuk igazságot szolgáltató törvényszékre és az egyéb ügyeket intéző közgyűlésre hosszú fejlődés folyamán következett be, ez a folyamat egyes vármegyékben csak a XVIII. század elejére ért véget. Nem fogadhatjuk el tehát azt a nézetet sem, amely úgy véli, hogy »az újkori megyei generális congregatio a sedriaból alakult ki a XVI. század folyamán és elsősorban nem bírói, hanem közigazgatási szerepe volt.« 2 ) E megállapításnak csak a második fele fedi a valóJ ) Osvdth Gyula: A magyar vármegyei szervezet 1608-ig. Bp. 1913. 88. 1. 2 ) lstványi Géza : A generális congregatio. Levéltári Közlemények, 1940., 191. I.
