Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

személyek kamarai alkalmazottak voltak ugyan, pénzbeli és természetbeni bérért dolgoztak, hivatalnokoknak azonban nem tekinthetjük őket, munkájukat és helyzetüket nem a közigazgatás-, hanem a gazdaság- és társadalomtörténelem hivatott megvizsgálni.

1

) A rónai máglyás. Velük szemben kamarai tisztviselőnek kell minősítenünk a máglyást vagy ellenőrt (magulator sive contrascriba), noha korábban valószínűleg ő is a kamaraszolgák közé tartozott. Eredeti feladatát, a máglyákba rakott sókockák számontartását, a sószámláló örökölte, ő pedig az egész kamarai üzem ellenőrévé lépett elő. A fejlődés akkor ért el erre a fokra, amikor a bérletrendszer megszűnt, a kamaragróf kincstári tisztviselő lett, aki mellé, a kincstári közigazgatás alapelveinek megfelelően, egy ellenőrt is ki kellett nevezni. A máglyást az utasítások a kamaragróf ellenőrének tüntetik ugyan fel, a valóságban azonban annak udvarbírói működését nem, hanem csak a sóbányászatot és az abból származó jövedelem kezelését ellenőrizte. Nem is Huszton lakott, a kamaragróf tartózkodási helyén, hanem a rónai bányák mellett. Lényegében tehát nem annyira a kamaragróf, mint inkább a rónai tiszt ellenőrét láthatjuk benne. Annak asztalánál étkezett servitorával, akit ugyanúgy lapatistanak hívtak, mint a tisztét. Lakást is természetben kapott, fizetést pedig két ló tartására hópénzt. Állásának köztisztviselőt jellegét mutatja, hogy a magyar kamarától a király nevében külön utasítást kapott. Eszerint a kamarai pénztár egyik kulcsát a kamaragróf, a másikat ő őrizte. Mindenről, a termelésről, bevételekről és kiadásokról pontos lajstromot tartozott vezetni, s annak alapján a kamaragrófhoz hasonlóan kimutatásokat készíteni és elszámolni. Érthető tehát, hogy csak litteratus ember, magyarul deák, lehetett máglyás.

2

) A huszti factor. Már nem a bányászat, hanem a sószállítás ellenőrzésében jutott szerephez a huszti faktor. A Tiszán a rónai tiszt és a máglyás kísérőlevelével lefelé szállított rakományokat megvizsgálta, s róluk a kamaragróf nevében, annak pecsétjével megerősített új szállítási igazolványokat adott. Külön utasítást nem kapott, amiből arra következtethetünk, hogy nem mint köztisztviselő

r hanem magánjogi alapon, mint a kamaragróf familiárisa szolgált.

3

) ' A nagyági tiszt. Ugyancsak a sószállítást ellenőrizte és a csempészést volt hivatva megakadályozni a nagyági tiszt (officialis). Ő azonban már nem tartozott a kamaragróf familiárisai közé, sőt nem is annak, hanem közvetlenül a magyar kamarának volt alárendelve. A király nevében szóló utasítását Pozsonybó *) V. ö. Iványi Béla értekezésével (A királyi sókamara szervezete a középkorban. Bp. 1911.), amelyben a kamarai szervezet társadalmi és gazdasági vonatkozásait is vizsgálja. Néhány olyan tisztséget is említ, amelyeknek Máramarosban a XVI. sz. közepén már nincs nyomuk. A középkori viszonyok ekkorra már több tekintetben módosultak. 2

) A XVI. század közepén kettőt névszerint ismerünk: Pápai János és Keresztes Lukács deákokat. 1549-i és 1550-i utasításaikat 1. Orsz, Lvt. Kam. Ivt. Libri instr. XI. 87, IV. 46. 3

) Egy 1550-i utasítás szigeti faktort is említ. Lehet azonban, hogy Összetéveszti a husztival, esetleg a szigeti officíalissal, amennyiben ilyen csakugyan volt. Orsz. Lvt. Kam. Ivt. Libri instr. VII. 33.