Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
azt kívánta, hogy a kincstári birtokokat a Báthoryak családi javaitól élesen megkülönböztessék, minthogy azokra, mint Erdély uralkodói, ők tartottak igényt. Ezekben az években írták össze először az erdélyi fiskus várait és uradalmait. 1600 körül. A századfordulón készült kimutatások szerint ekkor az erdélyi fejedelem a következő várak fölött rendelkezett: Belényes, Bethlen, Déva, Fogaras, Görgény, Gyalu, Jenő, Karánsebes, Kővár, Lippa, Lúgos, Szamosújvár, Udvarhely, Várhegy, Vécs és a világosi kastély. Sok közülük azonban nem a fejedelem kezén volt, 9 hanem magánbirtokosnak hosszabb-rövidebb időre lekötve, így Bethlen, Déva, Fogaras, Görgény, Gyalu, Udvarhely, Várhegy és Vécs. Tiszta jövedelmet a fejedelmi kézen lévők közül is csak Kővár és Világos hozott, a többinek a jövedelme olykor még a fenntartás költségeit sem fedezte. 1 ) A várak gazdasági értékét a körülöttük fekvő uradalmak jelentették, ezeknek terméséből látták el az őrségeket. Basta idejében 8 fiskális uradalmat irtak össze. Déva 30 mezővárossal és faluval ; Fogaras 67 mezővárossal és faluval; Gyulafejérvár 14 mezővárossal és faluval ; Jenő 25 mezővárossal és faluval; Karánsebes 2 faluval; Lippát nem tudták számbavenni; Lúgos 12 mezővárossal és faluval; Szamosújvár 3 mezővárossal és faluval. Ebben az időben az uradalmak élvezték és kezelték a fejedelmet, mint földesurat a szász székekben megillető tizedet is, ami elsősorban ugyancsak a várőrség élelmezésére szolgált. Fogarashoz pl. a nagysinki, Gyulafejérvárhoz pedig a kőhalmi, segesvári, szászszebesi, szebeni és szerdahelyi tized tartozott. 8 ) Bethlen Gábor alatt. A Habsburg-interregnum után Bocskay István, Rákóczi Zsigmond, főleg pedig Báthory Gábor sok fiskális jószágot is eladományozott. Mikor azután Bethlen Gábor került a fejedelmi székbe, ezt a kérdést is rendezte. Az 1615-i országgyűléssel kimondatta, hogy az 1588 óta eladományozott, vagy elzálogosított kincstári javakat és jövedelmeket visszaveheti, tartozik azonban méltányosan kárpótolni azokat, akik igaz érdemeik jutalmául részesültek az adományban. Azt, hogy ki volt az adományra érdemes, és ki érdemtelen, a fejedelem és tanácsa ítélte meg. Ez az országgyűlés a következő fiskális uradalmakat sorolta fel: Déva, Fogaras, Görgény, Gyalu, Gyulafejérvár, Huszt, Karánsebes, Kolosmonostor, Kővár, Lúgos, Szamosújvár és Várad. 3 ) Bethlen Gábor síkos talajra lépett, amikor a kincstári javakat elvben eladományozhatatlannak nyilvánította. Az elv alól ugyanis mindjárt ki kellett vennie saját magát, mert sem a jószágok elzálogosításából eredő *) Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1896. 325—326. 1. 2 ) E. O. E. V. k. 212—214. 1. s ) E. O. E. VII. k. 281—283. 1.
