Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
valamint a városi tisztviselőkre bízta, mint perceptorokra. A perceptorok a befolyt összeget Szebenbe vitték Ugrón András kezéhez, kinek segítségére egy becsületes embert adott az ottani polgármester. 1 ) A fejedelem a maga jövedelmei közül a portuson való kereskedés hasznát, azaz a Maroson folyó sószállításból eredő bevételét ajánlotta fel a török kielégítésére. Kezelését külön perceptorra bízta, aki a fejedelmi számvevőség ellenőrzése alatt állott. 2 ) Ugrón András azután a befolyt adó egy részét nyugta ellenében a fejedelemnek adta át és működéséről az országgyűlésnek adott számot. 3 ) De joga volt hozzá, hogy az adót saját belátása szerint is felhasználhassa, ugyancsak a rendek előtt "való elszámolás kötelezettségével. Az eredmény, a jelek szerint, nem felelt meg a várakozásoknak. Ennek egyik okát az országgyűlés abban látta, hogy a megyei és széki adószedők, a perceptorok, az adót behajtották ugyan, de nem számoltak el vele. Ezen a bajon a rendek úgy akartak segíteni, hogy a perceptorok ellenőrzésére minden megyébe és székbe 2—5 számvevőt, exactort küldöttek ki. Ezek megjelentek az illető megye vagy szék területén, Összehívták a közgyűlést és az egybegyűltek vallomásából megállapították, hogy a perceptorok hol és mennyit szedtek be. A vallomásokat írásba foglalták és a perceptorokat e lajstrom alapján számoltatták ei. A hűtlenül sáfárkodó perceptorok becsületük elvesztésével lakoltak és az eltitkolt összeg kétszeresét fizették büntetés gyanánt. Ha fizetni nem tudtak, börtönbe vetették őket. 4 ) Az exactorok azután Ugrón Andráshoz továbbították az adót, kinek segítségére 1660-ban 3 férfiút rendeltek: Kendy Jánost, Cserey Mihályt és Meltzer András szebeni polgármestert, valószínűleg azért, hogy az adó felhasználását a 3 nemzet képviseletében ellenőrizzék. 5 ) Még ugyanennek az évnek a végén 4 újabb adókezelőt jelölt ki az országgyűlés. 6 ) Ugrón ekkor már lemondott tisztségéről, utódává 1661-ben Gilányi Gergelyt választották, ez a 4 férfiú, mint generális mellette működött. 7 ) 1661-ben, ekkor már Kemény János ült a fejedelmi székben, az országgyűlés hozzájárult, hogy a fejedelem a rendkívüli rendi adóhoz is hozzányúlhasson és arra fordíthassa, »amiben szegény hazánknak megmaradását állami bölcs tanácsival együtt Nagyságod feltalálja, de semmi egyéb szükségre ne fordíttassék.« 8 ) Ez a megszorítás azonban olyan határozatlanul hangzott, hogy tulajdonképen semmiféle korlátozást nem tartalmazott. Ez az országgyűlés, amely rendkívüli adót nem szavazott meg, a hátralékok behajtását, valamint az új adó zavartalan beszedésének biztosítását egészen a fejedelemre bízta: »Nagyságod aminémű úton és módon illendőbbnek ítéli, tegye elégségessé őket (t. i. a megyei és széki tisztviselőket) annak (t. i. az adó beszedésének) véghezvitelére.« ö ) x ) E. o. E. XII. k. 99—101. 1. 2 ) E. O. E. XII. k. 224. 1. 3 ) E. O. E. XII. k. 258—265. 1. Az 1658. évi adó részletes elszámolását 1. u. o. 266—267. 1. *) E. O. E. XII. k. 293—294. 1. A kiküldött exactorok névsorát 1. u. o. 5) E. O. E. XII. k. 450. 1. Ugrón 1660. évi számadását 1. u. o. 453—455. 1. 6 ) U. o. 459. 1. 7 ) U. o. 505. 1. 8 ) U. o. 501. 1. 9 ) U. o. 502—503. 1.
