Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
reá küldeni arra az ispánra vagy királybíróra, exactorra, és jószágán két annyit vetetni, melyet mindjárást pénzzé tévén, az ország pénze közé tegye.« A korábbi adóhátralékot is behajtathatta, ezt azonban a conservatorok kezébe kellett szolgáltatnia. Az új fizetőmester megválasztásával egyidoben az országgyűlés kijelölte annak a bizottságnak a tagjait is, amely a régi fizetőmestert elszámoltatta, a pénztárt tőle átvette és utódának átadta. Az 1593-ban megszavazott kalangyapénzt kezelő Trausner Lukács deák, valamint az 1594-iki adó felhasználásával megbízott Haller Gábor fizetőmester elszámoltatására a rendek 1594-ben Kolosvári Márton deákot és Tholdalagi Ferencet küldték ki, Gerendi János pedig még ugyanabban az évben Boronkay János, Gyarmathy Gergely deák, Káinoki Bálint és Hersel Bálint előtt adott számot működéséről. 1 ) Theke Ferenc utódává 1596-ban Macskási Pétert választották, akit a következő évben Gyerőfi János követett a fizetőmesteri tisztségben. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a megyei és széki exactorok nem számoltak el a fizetőmesternek, aki így maga sem tudott számot adni. Az 1596-iki országgyűlés felhatalmazta a tisztéről lemondó Theke Ferencet, hogy az összes erdélyi és magyarországi exactorokat maga elé rendelhesse Kolozsvárra, s aki nem tud elszámolni, attól 200 forint bírságot az alispán és a szolgabíró segítségével behajthasson. E bírság kétharmada a fizetőmestert, egyharmada pedig az alispánokat illette volna meg. Thekének azután egy héttagú országgyűlési bizottság előtt kellett számot adnia. 2 ) A részletkutatás hivatott megállapítani, hogy ezek az intézkedések megvalósultak-e, vagy ha nem, mi miatt maradtak eredménytelenek. A tanulságot azonban abban vonhatjuk le belőlük, hogy a rendi adóigazgatás Erdélyben épp úgy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mint Magyarországom A tizenötéves török háború végével megszűnt az ok, ami rendkívüli adók megszavazására kényszerítette a rendeket, a rendes adót pedig a régi rendszer alapján vetették ki, hajtották be és használták fel. t A XVII. század első felének abszolút hatalmú fejedelmei csak a kivetés és a behajtás terén vették igénybe a közigazgatás rendi szerveit, pontos elszámolást követelve tőlük, az adó felhasználásába azonban alattuk a rendek nem szólhattak bele. Bethlen Gábor újításai. Bethlen Gábor 1614-ben hozzájárult ahhoz, hogy a rendek a jobbágyság megterhelése nélkül adót vessenek ki magukra, a befolyó pénzből közpénztárat, aerarium publicumot létesítsenek, s annak felhasználásáról az ország érdekében tetszésük szerint rendelkezzenek, ennek a tervnek a sorsa azonban ismeretlen. A szászok kezdettől fogva ellenezték, s valószínű, hogy a másik két nemzet sem túlságosan lelkesedett érte. 3 ) Hasonló jellegű próbálkozásra, fundus publicus létesítésére Magyarországon csak a XVIII. században került sor, ugyancsak a remélt eredmény nélkül. 4 ) Ugyancsak Bethlen Gábor próbálta meghonosítani Erdélyben azt á szokást, hogy katonáit a falvakban és a városokban szállásolta el, s ellátásuk x ) E. O. E. 111. k. 440—442., 450. 1. 2 ) E. O. E. III. k. 496. 1., IV. k. 104., 116. 1. 3 ) E. O. E. VI. k. 408., 41 1 413—414. 1. *) A magyarországi fundus publicusról 1. Pleidell Ambrus cikkét a Károlyi-emlékkönyvben, Bp. 1933.
